Ez a kérdés válasszatok…A tévhiteink istenére esküszünk esküszünk hogy hazugságot többet nem eszünk…Hisz nincs fényesebb az észnél…Mi hajt…S jobban élesíti a bennünk lévő zsivajt…

A rövid de rémesebb mint rímesebb bevezető után…most ismét gondolkozzunk együtt egy korábbi témában: https://szeretetleves.hu/2015/03/13/allati-intelligensek-vagyunk/    Itt ismét az irányban forgolódnak a gondolatok a szűk koponyámban, hogy miként is lehetünk mi emberek ennyire „félrevezetve”?!?

Szeretnék egy új lakást…Hiszen mint tudjuk a tárgyakat is lehet szeretni…Bemegyek hát a legközelebbi barkácsáruházba… Veszek 13000db téglát… 47köbméter betont… 2461db cserepet… 34db 12×12-es 8 méter hosszú gerendát, sok-sok csavart, szeget, sőt maltert is rengeteget…majd elhúzok vele valamerre…Mivel akció van, ezért 10%-al olcsóbban megúsztam a vásárlást, mintha korábban jöttem volna. Ennek számomra van egy olyan üzenete, hogy Pató Pál úr jár mostanában a legjobban, hiszen ő „ej ráér” mindig megvárni az akciós árakat. Persze mindenki tudja, hogy amikor kiteszik az akciós táblát olyankor már sietni kell, mert rengeteg névrokona van a Palinak, és mindenki a csodás pillanatra vár…ami csak a készlet erejéig, illetve a következő reklámújság lapzártájáig tart.

Elhagytam valamit…de nemcsak az agyamat…azaz négymillió hatszázötvennégyezer ötszázkilencven forintot hagytam ott a pénztárnál. Ugyanis már a múlt évben kiszámoltam, hogy ez pont ennyi lesz… de gondoltam megvárom az akciót… Mégis ugyanannyit fizettem… Szóvá is tettem mindezt a pénztárgépnek… de csak ennyit mondott géphangon…”ó..ió..ció…áció…láció…infláció”. No később rájöttem a megoldásra. Valószínűleg ez a fura szó nem azt jelenti, hogy a téglához több anyagot használnak, és azt sem hogy simábbra  mosatták a Dunával a kavicsot a betonban. Inkább csak arról lehet szó, hogy az új 10.000-eshez több festék kell, és emiatt drágább az előállítása, tehát maga a pénz kerül többe, így emiatt nem érhet már annyit mint a régi tavaly!!!

Nekem sem a Duna mosta az agyamat…Szóval sok mindent elhiszek már…csak úgy rutinból. Felpakoltattam mindent a parkolóban egy kamionra…de nem tudtam eldönteni hova menjek. Először Iharosra gondoltam, azután Telki, Csepel, és Budapest II.-kerülete is eszembe jutott. Hol lesz nekem a legjobb helyen az új házam. Szerencsére vannak nekem olyan haverjaim, akik érdekesen látnak bifokális szemüveg nélkül is. Megkérdeztem hát őket, mit is kezdjek evvel a sok jó minőségű építőanyaggal. Meg is találtuk a legjobb megoldást hamar. A második kerületben a Battai úton, pont a Krecsányi utcával szemben találtam egy üres telket, örök panorámával a zsákutca táblára. Oda is vitettem az anyagokat!

Az építész szakma jól csengő…hiszen már a nevében is benne van az „ész”… Másnap a szakértőmmel kimentünk a „terepre”. Felmérte a területet, valamint hogy  mennyi anyagot vettem, és boldogan újságolta, hogy ebből a kilenc millió háromszázkilencezer százkilencvenhat forintnyi anyagból csodás kis házat tud építeni nekem. Hihetetlen!!! Ez életem eddigi legjobb befektetése!!! Attól hogy idehoztam az anyagokat a II.-kerületbe, már rögtön ennyivel többet ér?!? Emiatt nem is bántam amikor a mérnököm felvilágosított, hogy az ő munkadíja közel háromszor annyi, mintha Iharosra terveztetném ugyanezt a házat. Persze ezt sem értettem, de mit számít, amikor egyetlen rövid kamionos úttal megkerestem a rávalót!

Az építésben részt vevő iparosok is tudták a dolgukat…Sokszor mondták, hogy milyen szép helyet is választottam, hiszen itt dupla annyiért falaznak nekem, mint mondjuk ezt Csepelen tennék. Gondoltam a jó levegőt, meg az ő egészségüket meg kell valahogy fizetni…A szorgos munkájuknak, és az ő anyagi támogatásuknak meg is lett az eredménye:

Most mielőtt beköltözünk…megyek és elintézem a hivatalos papírokat…na de hopp…mi ez az autó ház előtt…evvel a „NAV-igáció” felirattal. Először úgy gondoltam, hogy a gépjárműből a Google fényképezi a házikót, nehogy kimaradjak az utca szintű nézetükből. Tévedtem, mert az autóval a „kimutatás készítő” úriemberek érkeztek. Addig osztottak szoroztak míg tudtomra nem adhatták a jó hírt! Én mától huszonhétmillió kilencszázhuszonhétezer ötszáznyolcvan forintos ingatlannal rendelkezem. Hurrá gondoltam!!! Csakhogy valami igazolásokat is kértek…de nekem csak egy számlám volt a barkácsáruházból…tudod…négymillió hatszázötvennégyezer ötszázkilencven forintról. Mondták, hogy most bajban vagyok…miért nem építkeztem mondjuk Kenderesen?!?

Eddig a történet…hogyan is tettem szert ily hatalmas „vizuális vagyonra”!!! Magamban is megdöbbenve írtam le ezt a „rövidke” sztorit, hogy érzékeltessem mennyire is vagyunk magunk, és a körülöttünk lévők által becsapva. Miért gondoljuk azt, hogy egy ugyanakkora atomszerkezetnek megváltozik az értéke, ha máshova rakjuk le?!? Hogyan is tudták a fejünkbe sulykolni azt, hogy egy Rózsadombi ház ötször, tízszer annyit ér mintha mondjuk Encsen építették volna fel???

Még több kérdés is fogalmazódott bennem…???

• Miként létezhet ugyanaz az anyag, ami a periódusos rendszerben arrébb sem tud mozdulni egy rubrikát sem, különböző „értékeken” a társadalomban???
• Miért van az ha egy szorgos honpolgár mondjuk Laskodról a saját maga által küzdelmesen felépített házából költözne Nyíregyházára, és az ingatlanáért még az építőanyagok árát is alig kapja meg???
• Mily agyi tudathasadás bátorítja fel egyes embertársainkat arra…hogy „felsőbbrendűnek” érezzék magukat attól, hogy más postacímre jönnek a leveleik???

Fogjátok???