-
Kandalló…
Este van, a kandallóban ég a tűz s fénye bejárja a szobát. Az ablakon kívül a lemenő nap fénye csillan a fenyőerdő tüskéin. A házban szétáramlik a kandalló melege s halk zene szól egy régi rádióból. Egy gyönyörű nő a konyhából érkezik, kezében kibontott vörösboros palack s két pohár. A férfi a kandalló előtt várja őt…félig fekve…könyökölve egy ősrégi meleg subaszőnyegen.
Régóta ismerik ők egymást, de e modern rohanó világban nem volt idejük eddig még igazán szót érteniük egymással. Rájöttek azonban a hétköznapok unalmában, hogy a szívükbe nem ez van írva…csak eddig nem bajlódtak az olvasással. Hosszú-hosszú évek teltek így, mígnem lassan-lassan megteremtették a lehetőséget, hogy újra a szívük diktálhasson, úgy mint ahogy működött ez fiatalkorukban.
Hónapokig keresték a helyet s a lehetőséget a meghittséghez, s a varázshoz, mely most e kandalló előtt végre rájuk talált. Nem akartak ők semmi mást, csak hogy a lelkeik találkozhassanak. Korábban is megéltek már pár hasonló pillanatot, de ez kevés volt nekik. Kellett az elzárkózás, kellett a világ teljes kizárása ahhoz, hogy igazán önmaguk lehessenek. Talán először igazán ebben a létükben! Mindketten tudták, hogy bár előző életeikben már többször találkoztak, de még nem érték meg a beteljesedést.
Nem keresték már a szerelmet, hanem valami mást, annál jóval többet akartak annál. Hisz eddigi életüket többször is tévútra vitte őket ez a megfoghatatlan érzés. Bódultan hulltak másnemű Egyedek karjaiba, majd később jött csak az igazi felismerés. A hormonok távoztával kiszürkült körülöttük a világ, és az addig a dobogóik felső fokán álló társuk igazi jellemvonásai váltak hirtelen láthatóvá. Gondolhatná ezt bárki szerelmi csalódások sorozatának, de inkább egy olyan tanításhoz hasonlítható mely kellő odafigyeléssel igazi megbecsüléshez, és tényleges elfogadáshoz vezethet.
A nő töltött a borból és az egyik poharat átnyújtotta társának. Lassan kortyolgatták a bíborszínű nedűt, mely a kandalló tüzétől néhol sárgásan csillogva vörös árnyalatban káprázott. S mindeközben a testükben a vér ugyanily színben lüktetett. A lét legfontosabb ritmusát dobolta a fülükbe. A rádióból áradó zene más dimenziókba vándorolt, és a tűz halk pattogásán kívül csak a saját vérük áramlását hallhatták miközben épp erősen befelé figyeltek. Mindketten ugyanarra gondoltak. Hogy lehetett a téren s időn keresztül eljutniuk ide?!? Miként értek bele ebbe a pillanatba, mely felduzzadt folyóként hömpölyög, s miként is élik meg ezt a bársonyos jelent?!?
Sokat kellett e pillanatig tanulniuk. Tengernyi gátlást s beidegződést kellett szanaszét dobálniuk, mielőtt át merték lépni ennek a háznak a küszöbét. Nem volt ez könnyű számukra, hisz annyi rossz mesét hallottak már mindenfelől, hogy nehezen tudták az igazságot fellelni az érzéseik zuhatagjaiban. Mostanra viszont végre ideértek. Tudják érezni egymás érzéseit, és tudják élvezni azt a végtelen felszabadultságot, ami evvel jár. Mindketten értik, hogy nem a szerelem hozta őket ide. Nem ez az elvakult hamis boldogságérzet tette őket igazi társsá, hanem a gondolkodásuk átalakulása, reformációja, s korábban mélyen elásott érzelmeik tiszta megélése.
Most egymásra néztek így bársonyló tekintetük, s annak mélyében a lelkük újra összeért. Nem kellett beszélniük, hisz ezen érzések szóban amúgy is megfogalmazhatatlanok. A férfi lassan hanyatt feküdt, és kezeivel lágyan simogatni kezdte a subaszőnyeget. Elméjében gyerekkora táncolt, az a sok ezernyi csomó amit subatűvel akkoriban megkötött. Imádta a női munkákat, és még az osztálynaplót is ő díszítette fel keresztszemes hímzéssel. Akkoriban még nem sejtette mi is benne ez az erős vonzódás a női dolgok iránt?!? Ma már tudja, hogy ez a kettős énje mutatja az utat a női gondolkodás könnyed megismeréséhez, és erősíti a vonzódást a benne lakozó, és a mellette pihenő nőhöz is.
A nő ki már szintén fekszik újra a tűzbe bámul. Önmagát látja a lángokban. Azt a tüzet, amit évtizedekig eloltott magában, azt a lángolást amit mostanában tánc közben újra és újra érez. Mozogni, hullámozni s önfeledten szeretkezni szeretne, és testével lángra gyújtani mindent, ami a kandalló körül van. Már tudja, hogy kevés férfi képes csak befogadni azt féktelen tüzet mely benne ég. Eddig mindenki elmenekült az égő bőre sercegése hallatán. Ki végre most itt fekszik mellette azonban tűzálló, hiszen tűz jegyében született, és férfiként ő is lánggal ég. Tűz a tüzet megégetni nem tudja, csak kavargó táncolásban egyesülhetnek.
Sokáig fekszenek mozdulatlanul tovább, elmerülve saját és egymás gondolataiban. Mindketten tudják, hogy bár eljött az idő, de nincs miért s hová sietni. A pillanat nemsoká úgy is eljő, amikor egy életnyi várakozás testesül meg egyetlen rituális összekapcsolódásban.
A kandalló tüze egyre éget. S lelkeik tüze is egyre közelebb lángol egymáshoz. Nincs már gát, nincs tűzoltó ki el tudna ezt oltani, de persze ezt egyikük sem akarná. E hőség lassan elégetné a ruháikat is, igy szétdobálják inkább mindet hirtelen. Nem beszélnek, csak összefonódnak. Egyetlen lángolássá lesznek egymás testében összeforrva. Megszűnik körülöttük a világ, s a végtelenül bizsergő kéj repíti vissza a testüket oda, ahonnan tulajdonképpen származnak. Igen igen…ez maga a menyország, melyet földi létükben csak kevesen látogathatnak meg. Olyan útlevél kell ugyanis hozzá, melyet nem ad ki semmilyen hivatal. Ezt csak tapasztalással, és tudati béklyók szétszaggatásával lehet megszerezni. Minden ember önmagának tudja csak bepecsételni a vízumot.
Végtelennek tűnik ez az őrült táncolás! Nem is akarnák abbahagyni, de testük energiái végesek. Testi lelki meztelenségben omlanak a szőnyegre, és most már ismét csak a kandalló lángol. Másnap felébredve már sejtik, hogy többé nem ugyanazok az emberek ők, akik elindultak eme eldugott ház felé valaha. Új világot épített bennük ez a másként gondolkodás, és a közös lángolás felperzselte a gátjaikat. Épp annyira nem akarnak e szobából elmenni, mint amennyire nem mertek korábban idejönni. Itt akarnák leélni további életüket, dehát vár rájuk a tanítás. Tovább kell mindenképpen adniuk ezeket a megélt érzéseket, és a megszerzett tudást. Gyermekeiknek, barátaiknak, s mindenkinek tudnia kell, hogy a gondolkodás sokszor inkább megöli az érzelmeket, mintsem táplálja. Figyelni kell hát a gondolatainkra, hogy ne tűzoltócsővé, hanem inkább új gyufákká váljanak, melyek életünk lángját éltetik.
Már nem szól a rádió, a vörösbor is elfogyott. A kandallót is kihamuzták. A tűz a nő és a férfi szívében azonban mostantól örök!!! Lehetnek bárhol…s bármerre…
Mottó: A szeretet örök…a szerelem pedig csak egy múló állapot…
-
Érintés…
Civilizáció, vagy inkább korlátoltság?!?
Európai civilizációba születtünk bele. Meg is tanítottak bennünket nagyon kulturáltan, és gyorsan élni. Szüleinktől láttuk hogyan kell szabad rabszolgaként pörögni, és megélni a rengeteg semmit. Megtanultuk miként kell megszakadva dolgozni, érzések nélkül szeretni, s miként kell meghalni anélkül, hogy tudnánk, hogy mik és kik voltunk eme életünkben. Gyorsan tanultunk, gyorsan próbáltunk teremteni egzisztenciát, gyorsan szexeltünk, és így gyorsan csináltunk pár gyereket, hogy egy orvos gyorsan kikaphassa belőlünk, hogy aztán egy gyors autóval hazavihessük, és gyorsan beépülhessenek ők is ebbe a civilizációba.
Ebben a nagy kulturáltságunkban, viszont nem marad idő önmagunkra. Nem ismerhettük meg mélységeiben a testünket, nem forrhattunk össze teljes mértékben a lelkünkkel, nem tanítottak meg minket érezni, érinteni, és a körülöttünk lévő világot, s lényeket feltételek nélkül szeretni.
A szexuális felvilágositás csak arról szólt, hogy ha beteszed, és kiveszed, akkor magadat mennyi veszélynek kiteszed! Lehet gyereked, lehet szifiliszed, de élményed az aligha lehet. Ha bármit megérintesz, ha valamire leülsz, ha valamit megfogsz, mind mind nagy veszélyben vagy ha nincs a közeledben ilyenkor hipó!
Ezek szerint félelemben élni az a civilizáció?!? Nem követhetünk el semmi olyat amit igazán jónak érzünk, csak viselkedünk, viselkedünk és viselkedünk?!?
Embernek lenni pedig szerintem nem ilyen kell hogy legyen. Amikor lelkünk kap egy testet melybe beköltözhet, és a földi biológia legbonyolultabb alkotásaként használhat egy életen keresztül, akkor másként kéne programozni ezt a szublimátumot. Meg kéne inkább ismertetni önmagával, meg kéne tanítani érezni, e szó fizikai, és szellemi értelmében is. A gyermekeink születésükkor még ösztönösen tudják, hogy az érzések, érintések a legfontosabb ingerek a testnek s léleknek egyaránt. A léthez szükséges energiáknak csak kis része lakozik az anyatejben, a többihez mind érintéssel, s kapcsolt érzelmi energiákkal jutunk. Arra tán még emlékszünk, hogy egy gyermek leginkább úgy tapasztal, tanul, hogy megtapint, megfog, azaz érzésekkel fogja fel a világot, s építi be önmagába. Ezt a csodát azonban mi vesszük el tőle! „Pistike ne simogasd a macskát, mert bolhás leszel tőle.” Móricka ne nyúlkálj az osztálytársad puncijába, mert még fertőzést kapsz tőle” Könnyen működik a civilizálás, hiszen ezt a programot kaptuk mi is a szüleinktől. Nem érinthetünk, nem foghatunk, nem érezhetünk, mert büntetés lesz a vége. Nem sírhatunk, és nem röhöghetünk nyerítve, mert mindkettő ciki. Mert egy civilizált ember legfőképpen viselkedik, viselkedik, és viselkedik! Amikor meg magához nyúl valaki az egyenesen szentségtörés. Tehát semmilyen bálon, ne maszturbáljon senki civilizált emberfia. A civilizált emberbe elnyomnak, beletaposnak mindent, ami a testnek s léleknek magától értetődő és ösztönös.
Más kultúrákban ez szerencsére nem így van, de sajnos messze lakunk tőlük, és ha ott élnénk mellettük, akkor is csak lassan eshetne le a tantuszunk. A tantusztartónk ugyanis kemény sziklákból lett kiépítve a betörésünk által, mely megkövesedésnek a félelem az alapvető molekulája. Sokáig írhatnék erről, de mostanra meguntam ezen rugózni. Térjünk rá arra amiért egyáltalán elkezdtem ezt a gondolatömlést. Döntsd el magad, hogy jó e neked civilizáltan létezni?!?
Az érintés…
Hú ez egy nagyon fontos „anticivilizációs” téma. Azt már leírtam, hogy miért tilos, most leírom hogy miért kellene. Talán minden olvasóm járt már a tilosban. Érintett olyan dolgokat, embereket, testrészeket, amelyeket törvényesen nem szabadott volna.
Kezdjük majdnem középen…úgy mellmagasságban…
Egy apró bébifiúnak, bébilánynak mily természetes csecset szopnia, s a kezével dagasztania hosszú perceken át elmerülve ezen érzésben. Azután hosszú csend következik, azaz a tiltások özöne, de a vágy mely pedig alapvető gyökere a földi testek játékának az megmarad. Az elfojtás persze hamis vágyakat szülhet, s átírhatja a használati utasításokat. Amikor legközelebb a kezünkbe kerül az a két gömbölyded csoda, már nem tudunk vele jól játszani. Persze ezt leginkább az útközben programozott félelem teszi, nem pedig a feledés. Valahogy hirtelen már nem tudjuk hogy is kell érinteni. A vágy azonban erős, így-hát talán nekiesnénk és felfalnánk gyorsan mindkettőt, hiszen a gyorsaság, és a mohóság felnőttként már a programunk.
Menjünk lejjebb…az ágyékvilágba…
Amikor kibújtunk „onnan” a napvilágra, akkor nagyon közel voltunk hozzá. Éreztük az illatát, az erős szorítását, az ölelő szeretetét. Bár a tudósok az állítják, hogy ez még nem tudatos élményünk, de ez badarság. Vágyunk vissza, és állandóan csak ott lennénk ama oltalomban. A fiúknak van teremtett szerve a visszalátogatásra, a lányok meg tíz ujjat kaptak hozzá. Persze a „ne nyúlj hozzá édes-fiam, édes-lányom, mert piszkos pisis, meg büdös is, ráadásul majd még elkapsz valamit” mondatok nagy kárt tesznek az érintés gyönyörében.
Legfelül…úgy fejmagasságban…
Az ember feje, a rajtalévő kellékekkel a legkifejezőbb legérinthetőbb csoda a világon. A szemeken át közlekedő energianyaláb, az orrunkon át érkező orgia, a fülünkbe súgható érzelem, a hajunk hagymáinak bizsergése, a szájunk pirosló harmatos beszédes lüktetése, a nyelvünk tánca, az arcizmaink pszichomotoros koordináltsága, csupa csupa világrengetés! Talán ide jutott a legkevesebb tabu. Hajat lehet simogatni, orcát lehet puszilni, fülbe lehet beszélni, szájat szabad csókolni, sőt a csókolózást még fényképezni is megengedett.
Most megyek megérintem a két kutyámat, a cicámat, magamat, és a reggelimet, azután majd valamikor folytatom…
-
Ősrobbanás…ahogy én látom…
Kezdetben valék csak az energia… A mindent kitöltő egység, mely a világmindenség végtelen galaxisait, és a köztük lévő űrt is kitölti.
Lévén ez egyetemleges és határtalan, s korlátlan. Persze ha ebbe mélyen belegondolunk, akkor tulajdonképpen semmi, de semmi értelme nincs az akkori valójában.Mert csak úgy van, oszt kész… Nem tudja ugyanis megmutatni magát, mivel ő a minden és mindenki, ezért nem látható, mert nincs ki lássa, és nem érzékelhető, mert nincs KI, vagy MI ami érzékelje.
Végtelen unalom így ez az egész… Mivel minden tudás az övé, mely e világmindenségben egyáltalán létezhet! S erre az ősenergia maga is rájön.
S ekkor az ősenergia elkezd játszani… Megteremti önmagából a matériát (ősrobbanás), mely kézzel akár fogható. Akkortájt persze még nem volt kéz ki érinthetné. Megteremti önmagából az űrt, mely látszólagos semmi, de a VAN fogalma a NINCS nélkül nem létezhet. Úgy fejlődik ezután ez az egyetemes energia, mint ahogy milliárdnyival később egy gyermek is feltanul. Nem tudja ugyan ki is önmaga, de mivel ő a minden, ezért képes bármire.
Teremteni önmagunkból??? „Oké, de mégis mit s minek?!?” vetődik fel benne a kérdés? Ígyhát mindent kipróbál mi csak „eszébe” jut:
Teremt teret, melybe bármit megtehet, s betehet.
Teremt tejutat, s végtelen csillagot, s gyönyörködik vala bennük.
Teremt kvantumot s atomot, hogy ne csak megélje milyen erős és hatalmas önnön maga, hanem érezhesse is.Azám, de rájön, hogy nincs érzés érző nélkül, így teremt lelket is.
„Jaj mindez nagyon szép amit csináltam vala!” mondja mintegy önmagának, de eme csodás alkotásokkal kinek dicsekedjek???
Ajh de még mindig oly öncélú eme sok teremtés…Na de itt van már a lélek!!! Van mivel érezni!!! Így hát végre elszabadulhatnak az indulatok. „Ha bármit csinálhatok a mindenből???” kérdi ismét önmagától az egyetemes energia, akkor nem kell „egysejtűként” alkotnom!!! Akár szaporodhatok is.
No és ekkor megteremtette önmagát megszámlálhatatlan példányban…S eme egyetlen egyetemes pillanatban hirtelen megtelt a „gyerekszoba”. A már korábban megteremtett anyagi világ felett, megjelentek hát a nézők, azaz a „játékostársak”. Immáron volt ki nézze, élvezze, dicsérje, szapulja a teremtést, és mily érdekes is ez a dolog, minden abszolút házon belül. Amikor ugyanis egy a mindenki, és a minden, akkor nem lehet külső Istent definiálni! Szóval egyre izgalmasabb lett a teremtett játékszoba. Volt benne már minden, a szó szoros, illetve laza értelmében is. A lelkek el tudtak különülni egyetlen mindenen belül. Talán a mi szemszógünkből ez fura, de nagyon jó játék lett ez a teremtőnek. A mi ezoterikusaink találtak is egy jó kifejezést is erre. Úgy becézik, hogy „kollektív tudat”.
Szóval a mi energiaapánk végre nem unatkozott! Elkezdett „igazán élni”, s immár nem öncélúan! Jól elvolt a sok lélekkel s matériával önmagában.
Volt azonban egy kis bibi. Hiába teremtett mondjuk, Barbie autót, Barbie babával, azt mégsem volt aki vezesse!!! Hogy is néz ki egy élettelen játékszoba??? Na jó! „Ha van már ez a sokfajta anyag amit materializáltam vala, akkor nem e lehetne e, valami micsodákat összegyúrni belőle???” kérdezé vala? És képzeljétek lehetett!
Zigóták, egysejtűek, meg egyre bonyolultabb izék kezdtek összebarkácsolódni.
Csuda cuki anyagkavarodások lettek teremtve, melyeket élőlénynek becézünk.No de mi a fenéért nem önállóak ezek az új teremtmények??? Meg különben is! Nem lehet mindig mindent csak ősenergiával tologatni! Micsoda játékszoba az ilyen??? Mindeközben ott tolongott a töménytelen lélek, bámuldozták a rengetek biologikus teremtményt, és eközben mind külön-külön, valamint egyszerre játszani szerettek volna!
Biztos hallott mindenki az „Isteni Szikráról” ugye?!? Amikoris ez a szikra elcsattant onnantól datálódik a „megtestesülés” fogalma!!! Az újítás abban leledzik, hogy a lelkek szabadon beköltözhettek ezekbe az élőlénynek titulált matériákba! Addig lehetnek együtt amíg csak ki nem játszották magukat, azaz tönkre nem tették egymást! Azután költözés! Persze az anyag is megmarad, meg a lélek is tovább él. Hú de izgalmas ezt játszani örökkön örökké.
Az ősenergia egyre jobban élvezte önmagát és ezt a végesohanincs játékot. Folyamatosan tökéletesítette, és csiszolta alkotásait, és evvel a lelkeket is fejlődésre ösztökélte. Nem is vette észre az óráján (mivel neki nem volt olyan), hogy egyszer csak „embert” alkotott! (egyébként ez időszámításunk előtt a hatodik napon történt)
Sok-sok hasonló „találmánya” volt már ugyan, de ez nagyon különleges lett. Beépített mindent, amit valaha már kipróbált vala, s így a világmindenség legbonyolultabb rendszerét teremtette meg. Vannak is vele garanciális, és élettartam problémák, de tudtommal folyamatosan tovább dolgozik a fejlesztésén. A különlegessége az embernek abból fakad, hogy az őserő, egy csomó állati jó kísérlet után beszerelt egy jóval kifinomultabb, és bonyolultabb vezérlést, ami által a testtel játszó lélek sokkal jobban kiteljesítheti önmagát, s evvel önnön teremtőjét. Mondanom sem kell, hogy a ki-be költözős játszódás persze ennél a „fajnál” is megmaradt.Na most nagyjából itt tartunk…
Csak hogy tudjátok…
Isteni élni ügye???
No és milyen jó is tudnod, hogy mindez miért?!? -
Kor…idötlen idök…
A kor olyan mint a sebesség…Nem érezzük…csak érzékelhető…
Az autópályán száguldva, a fák, bokrok, s a mező fűszálainak egyre gyorsabb távolodásából érzékeljük csak a növekvő tempót…
A kilométer óra az egyetlen biztos visszajelző e dimenzióban…
Az idő is egy ilyen érzékelhetetlen instabil elegy…
Ehhez is találtak fel egy órát…s hozzá egy naptárt, hogy értékelhetővé tegyék a megfoghatatlant…
A belső létünk teljesen kortalan…
Egyetlen pillanatban élünk…
Én most éppen minden pillantásomban lenyomok egy billentyűt…
S e közben fogalmam sincs róla mekkora is lehet a korom?!?
Tán ezt csak egy kéményseprő tudja…
Esetleg e szövegkörnyezet tartalmából lehetne következtetni testi lényem mért időtartamára…
Bár eme gondolatok egy kamasz, vagy egy nyugdíjas fejében is ércesülhettek volna akár…
Szóval ha nem lenne naptár s nem lenne tükör…tán észre sem vennénk hogy testünk közeledik a poralakhoz…
A születésnapok csak prizmás útjelző oszlopok, melyek életünk autópályáján segítik érzékelni a száguldást…
Izmaink, csontjaink évtizedes renyhülése, és csak a szelfiken látható öregedésünk külső nyomai azon jelek melyek próbálják velünk láttatni az időt…Szemünk belülről kifele néz… S akár szándékos is lehetne, hogy testünk kb harminchét százalékával soha nem szembesülhetünk…
Legalább a fenekünk petyhüdéséről ne tudhatnánk soha…ha valaki botor ne találta volna fel a tükröt…Van egyfajta „szemünk” azonban mely befele is lát…
A lelkünk, az agyunk, s minden érzékelőnk hálózata e belső szem…
Eme szemünk definiálja számunkra egyedül az időt…
Ily mondatokat fogalmaz…
„No ez a nyár is gyorsan elszaladt”
„Oly lassan telik ez a munkaidő”
Szóval csak az órák, és a naptárak vonalkázzák statikusan az időt…mi emberi lények dinamikusan érzékeljük…
Hisz az alvás…csak egy pillanat…
Az orgazmus…végtelen…
A fogfúrás…elviselhetetlenül hosszú…
S a nyaralás…borzasztóan rövid…Fura ez a bennünk élő kettősség…Míg sejtjeink a maguk biológiai óráját ketyegtetve szállítanak minket a sírig, aközben a bennünk élő gondolat abszolút időtlen s kortalan…
Mert az időre csak gondolni tudunk…hiszen bár elvileg létezik, de gyakorlatilag megfoghatatlan…
Gondoljunk most csak egy percre…
Az első gondolat…talán a hatvan…de ez most nem egy város neve…csak az idő kitalált osztható definíciója…
Akkor maradjunk kicsit ebben a másodperben…
A haza autópályán nagyjából 36 métert tehetünk meg e másodperc alatt, és akkor még nem jár büntetés…
Ugyanezen másodperc alatt szörnyet is halhatunk, ha egy kamion áttöri a korlátot…
Egy percbe pedig már jóval több dolog belefér…
Úgy hatvanszor annyi…
Egy órában pedig háromezer-hatszázszor annyi…
Ebből a matematikai levezetésből definiálható, hogy rengeteg időnk van!!!
Akkor miért érezzük mégis sokszor kevésnek…
Mert az egész csak illúzió!!!
Az előző másodpercünk ugyanis már nincs meg!
Hopp már el is veszett!
Csak a fejünkben él tovább…mint emlék…
A következő másodperc szintén nincs meg…hiszen még el sem jött!
Ha rossz felől jön a kamion, vagy rossz irányba csap le egy villám, akkor lehet hogy meg sem éled…A végtelen…felfoghatatlan…Ha mélyen belegondolsz…akkor az idő fogalma is pont ilyen…
Nekem most nincs másom…csak ez az „a” betű amit éppen leütök!!!
Neked pedig nincs másod…csak ez az „a” betű amit most olvasol!!!
Minden más csak egy bonyolult illúzió…benned…s kivetülve körülötted…
Ha ebbe a gondolatba el tudsz mélyedni…akkor most megborzongsz…
S rájössz…hogy az életed egyetlen pillanat… -
Gyöngyhagyma…
Merre is történt…
Úgy 2000 tizenhét augusztusában töltöttünk több mint egy hetet gyermekkori szerelmem, (leánykori nevén) Hajdú Ildikóék tanyáján, a Makó melletti Maroslelétől körülbelül három kilométerre. Ildikó a hetvenes évek közepén már kiszeretett anno belőlem, mikorjában is összekeveredett egy Királyrét melletti madártáborban a híres ornitológussal Derecskei Bencével. Pár év közös szárnyalás után, házasság segítségével fészket raktak a Hortobágyi kilenc átereszes hídtól nem messze Árkuson. A csöppnyi 22 lelket számláló faluban a védett reznek (Tetrax tetrax) hazai populációjának növelésével foglalkoztak 14 éven keresztül. A környezet, illetve időjárás változás miatt e madarak élőhelyei sajnos csökkentek, így ez irányú fáradozásaikat nem koronázta pozitivitás. Emiatt más elfoglaltság után néztek. Emberi fajtatenyésztéssel kezdtek aktívan foglalkozni. E tevékenységüket már siker koronázta, így született három gyermekük Enese (nőstény szarvas), Eörs (hős ember), majd Evetke (mókus).Titok…
Amit az alábbiakban megosztok az olvasóimmal, azt évtizedes titok fedi. Ugyanazon okból nem publikálják, mint a gyors-levesek pontos nátrium glutamát (E621) tartalmát. Ugyanis gyártási titoknak minősül! Jómagam viszont több év hezitálás, gondolkodás után úgy döntöttem, hogy mégiscsak megérdemli a civilizációnk ezt az igazságot. A kémiához, génbiológiához, a hormonháztartás vezetéshez nem értek, így garantálom hogy előfordulnak néminemű, s akár óriási pontatlanságok a leírásomba, de a fátyolfellebbentés a fő célom, nem pedig a disszertáció.Gyárlátogatás…
Még az első világháború után a Makói Hagyma-, Zöldség-, Kertészeti és Gazdasági Terménykereskedelmi Részvénytársaság berkein belül vetődött fel az ötlet konzervgyár létesítésére, de Platter János úr ragaszkodott szülővárosához, így Kecskeméten épült fel az üzem. Akkoriban nemigazán gondolták át, hogy a rengeteg hagyma nem fog tudni közvetlenül, csak egy szegedi átszállással közlekedni a konzerves-dobozok irányába. Amikor szezonban folyamatos fennakadást okoztak a szegedi Indóház téren az átszálló vöröshagymák, akkor hoztak létre csak egy konzervgyári kirendeltséget Makón. Házigazdáink ebbe a gyáregységbe vittek el minket, egy egész napos látogatásra. Könnyen tehették ezt, hiszen kedvenc ornitológusunk, már eme üzem héjamentesítési szakértője. Ő dolgozta ki, és szabadalmaztatta, a könnymentes hagymahámlasztási technológiát hazánkban.Hagymalógiai tanok…
Van ügye a szín szerinti megkülönböztetés: vörös, fehér, lila. Van az állattani, illetve állati eredetű besorolás: medve, sonka. Van a hőmérsékleti skála szerinti: fok. Van az ékszer-technikusi: gyöngy. A szexuális: dug, póré, metélő, mogyoró, bermuda. A születési idő szerinti: új. Ha Pom-Pom úgy szeretné a hagymát, mint a csokoládét, akkor ezeken felül létezne még hozzávetőleg húsz-huszonöt egyéb kategória is a hagymafajták megkülönböztetésére.Genetika, s hormonok…
Történetünk megértéséhez a hagymafajták besorolásán túl szükség lesz még egyéb ismeretekre is. Azt mindenki tudja, hogy a növények erotikus tartalmak nélkülözésével örökítik génjeiket, és hormonok segítségével lépnek felnőttkorba. A hormonok között vannak olyanok, amelyek serkentik a növekedést (auxin, gibberellinek, citokininek) és olyanok is, amelyek gátolják (abszcizinsav). Ez későbbiekben fontos lesz a gyártási titok teljes körű megismeréséhez.
Feltalálás…
Vannak géniuszaink, akik bár rendkívüli dolgokat alkottak, mégsem terjed el a nevük, mint mondjuk a P vitamin feltalálójának. Nem igazán ismert például Robág Iselyétrök török származású, de Magyarországon született makrobiológusunk neve, aki kimagasló szakmai tudása segítségével szerzett elévülhetetlen érdemeket. Ő fedezte fel például, hogy a répák között hím, illetve nőnemű permutációk is léteznek, és a föld alatti létük során meglepő viselkedési formák, normák tapasztalhatóak. Nevéhez olyan találmányok is fűződnek, amiket más még sohasem talált fel. A gyöngyhagymákkal kapcsolatos az üzleti titokként kezelt felfedezése, mely ezrek életét könnyíti meg, és milliók étvágyát növeli.Mezőgépek…
Kucses Károly géplakatos műhelyében készültek az első hagymafejelő gépek a Makó környéki gazdáknak. Később mikor a hazai, és a világpiacon megnövekedett a kereslet a gyöngyhagyma iránt, akkor kezdett gyöngyözni igazán a géptervezők homloka. Nem tudtak ugyanis olyan eleminátort gyártani, mely fájdalom, és roncsolás nélküli besorozást tudott volna végezni a gyöngyhagymák körében. Ekkor jött kapóra a hormonológiai tudomány. Fent említett makrobiológusunk rátérdelt eme témára, és a kifejlett hagymákban a növekedési hormont, visszafejlődési hormonra cserélte. Találmánya lényege az volt, hogy a kifejlett azaz normál méretű hagymákból eme kezeléssel gyöngyhagyma méretű kisdedeket tudott előállítani. Így a hagyományos betakarító gépekkel felszedett, illetve a raktárakban tonnaszám betárolt szabványos méretű könnyfakasztókból bármikor apró gyöngyöző hagymafolyamot lehetett varázsolni.A töpörítőlé…
A felfedezett töpörítő hormon oly hatásos szernek bizonyult, hogy egy a tízezerhez arányszámban lehetett dihidrogénmonoxiddal hígítani, és ebben az összetételben kellett a hagyományos méretű fehér-hagymákat beleáztatni. A kezelés időtartamát az eredeti fejméret, és a célfejméret hányadosából számolják ki ma is a gyártáselőkészítő szakemberek. Egy helyi takarítónővel történt véletlen baleset kapcsán, melyben hipó borult az autoklávba, rájöttek, hogy a vöröshagyma is könnyedén kifehéríthető, így bármely alapanyagból csodás minőségű gyöngyhagymát tudtak előállítani.Mai helyzet…
A gyárlátogatás során jutottunk be abba a részlegbe, ahol a nagy magyar találmányt a töpörítőlevet a mai napig sikerrel alkalmazzák. A vegyszernek igazából nem, inkább kegyszernek nevezhető elegy pontos összetételének receptjét ugyanúgy őrzik mint ama óceánon túlon kotyvasztott üdítőitalét. Mindössze annyi különbséggel hogy a hétpecsétes titokhoz, kimondottan csak magyar viaszt használnak. A konzervgyári múzeumban nagyi dunsztos-üvegcséiben ereklyeként őrzik az első kísérleti töpörítések eredményeit. Vannak 2-4-6-8 milliméter átmérőjű gyöngyhagyma konzervek, de kialakítottak egy kisebb plázst homokszem méretűre zsugorított makói vöröshagymából!Mottó:
Csak óvatosan a gyöngyhagymával…
Lehet még benne némi dihidrogénmonoxid… -
Tóluk…
A dráma…
Éppen alváshoz készülődtem, mikor vasárnap este csengett a nagyonokosom. Husztasi Árpád főmérnök hívott a Közép-Dunai Bányamérnökség hatósági főosztályvezetője. Tudtam hogy ily késői hétvégi órában csak valami rendkívüli dolog miatt kereshet. Nagyon udvarias volt, kellően kimért, és csak később értettem meg miért volt oly titokzatos a telefonban amikor megkért, hogy azonnal induljak Délegyházára. Mint a mérnökség külső szakértője, nem mondhattam nemet.Előzmények utólag…
Flórián Ernő tizenhét éve futott. Nem tudni ugyan hogy ki elől, de komolyan vette a sportot. Volt olyan év, hogy 22 futóversenyre is benevezett, majd részt is szaladt rajtuk. Azonban hiába a napi edzések, egy dolgot mégsem tudott elérni. Mégpedig sohasem tudott a tizedik helynél jobb pozícióban célba érni. Pedig matematika szakon végzett restancia kutatóként, és így mindent megtehetett futótechnikájának tökélyre emelésére. No itt nem a lábemeléseinek módjára gondolok, hanem a felszerelésére. Dokker Airwolf stoplis cipőben futott, Nightdax átázás-biztos fehérneműt hordott a SporCheck futóruhája alatt. A zokni amit viselt az eredeti zergeszövésű pamut Flegier márkájú volt, nem beszélve a könnyűfém Saphire 3 kulacsáról. Minden tökéletesnek tűnt tehát, csak az eredmények nem.A baleset…
Vasárnap rendezték a bányatavak körül a negyedik Vízkerülő Spirálmaratont melynek útvonalát a 8 tó körül jelölték ki. Délelőtt zártkörűen a nudisták futottak, majd 14.30-tól kezdődött a nyilvános verseny. A Nomád parton a Tavirózsa kemping területén voltak a versenybíróság sátrai, és itt dördült el startpisztoly, majd szakadt a célszalag. Ernő természetesen a profikhoz nevezett, így csak 16.50 kor rajtolhatott. Volt egy titkos terve, mely a bajok forrásának bizonyult a későbbiekben. Mindenképpen versenyt akart aznap nyerni, hiszen a párizsi útjához is nagyon jól jönne a szponzorpénz. A dördülés után, mely futásra késztetett oly sok ember, rögtön némi hátrányra tett szert. Mivel közel két tucatszor futott már e tavak körül, így kellő helyismerettel rendelkezett, melyet a futócipőjébe épített Bluetooth kimenetű GPS folyamatosan támogatott. Az egyik tókanyarban tervei szerint eltűnt a susnyásban, és a tóba gázolva levágott egy óriási kanyart, így kerülve az első helyre. Azonban a magyarországi tavakat nem méretezik sajnos ilyen jellegű terhelésre. A stoplis cipője így kiszúrta a tó alját, és szinte azonnal megindult a szivárgás. Versenyzőnk mit sem tudva a súlyos károkozásáról, boldogan futott tovább a cél irányába. Mint megtudtam a cél előtt 170 méterrel beleakadt a lába egy gyökérbe (187 centi, 117 kiló, kigyúrt és kopasz), így nem tudta befejezni a versenyt.Hatások…
Egy helyi nudista fürdőző jelezte először, hogy valószínűleg vízszintcsökkenés miatt elkezdett barnulni a nemi szerve. Ami délelőtt még víz alatt volt, mostanra napvilágra került. A telepített vízfigyelő kamerák segítségével a partiőrség azonosította be a probléma pontos helyét, s okát. Azonnal válságstábot hívott össze a Tóvirág sportegyesület, majd értesítették a helyi szerveket, illetve azok gazdáit, hogy hagyják el a tavat. Képzelhetik, hogy ez milyen nehéz dolog volt, mert hát ezek a tavak akkorák, hogy nehéz elhagyni őket észrevétlenül. Amint a bányamérnökség tudtára került a tó kilukadásának híre, szinte azonnal hívtak engem mint kedvenc, és megrögzött szakértőjüket. No de ezt már említettem a bevezetőben.Ott…
A helyszínre érve rögtön láttam a reflektorokat, és hallottam a szörcsögést, ami az esti fürdés után a kádban saját füllel is érzékelhető. A szivárgást szemrevételezve azonnal tudtam egy lehetséges megoldást. Reppen Pista haveromat hívtam, akinek Dunavarsányban van egy jó nagy gazdaboltja. Természetesen azonnal segítségemre sietett, így nyitvatartási időn kívül összeszedtünk a raktárból, és a polcokról mintegy 774 darab parafadugót. A kirakatban porosodó palackozógépet is természetesen kivittük a partra. A gépet emberi segítséggel, a dugókat meg gépi segítséggel helyeztük el a csaló futó által keltett nyílásokban. Sajnos a Dokker cipők gyártója nem egyeztetett a Parafa Művek vevőszolgálatával, így a stoplik mérete nem volt szabványos a dugókkal. Így bármekkora erőfeszítéseket tettünk, a tó vize reggelig további 17 centiméterrel csökkent.Bugyi…
Mindenkinek a keze leér ugyan a bugyijáig, de mi inkább most autóval mentünk. A drogéria éppen kinyitott mikor odaértünk. Huszonnyolc naponként érkezik friss tamponszállítmány Bugyiba a helyi drogériába, és nekünk nagy szerencsénk volt, hogy éppen mostanság volt holdtölte. Hat nagy dobozzal találtunk a raktárban tamponokat, különböző méretben, és a polcokon is volt vagy tizennégy kartonnyi. Az országos katasztrófavédelmi keret terhére lefoglaltuk az összeset, és kihaladtunk a tóra, egy fél busznyi támogatóval megtámogatva. A HVCS (Helyi Vagány Csajok) klubban toboroztuk segítőinket. A 18 hölgy akik egyébként mind Bugyiban éltek, nagy lendülettel, illetve tapasztalattal állt neki a tamponok kicsomagolásának. A celofánjuktól megfosztott, immár meztelen tamponokat esztelen tempóban dobálták az egyre szélesedő víznyelő nyílásba. Dagadtak, szipókázták a nedüt is százával, de nem volt bennük annyi kollektív tudat, hogy egy tamponként álljanak ki a lezúgó víz ellen. Továbbra is vesztésre álltunk.Baráti segítség…
Jónás nevű barátommal közel ezer éve ismerjük egymást, bár ezt én csak a közelmúltban tudtam meg. Elmeséltem neki az éjjel történteket, nem térve ki az esetleges szexuális töltetű dolgokra. A Geofikciók Kft. lézerszkennerével folyamatosan mértük a egyre táguló nyílást, melyen a tó vize a mélybe távozott. A jegyzőkönyv szerint, hétfőn 11 óra 11 perckor egy 1726×1647 milliméteres nyíláson történt az ömlés. Az én Hondám űrmérete 4750x1760x1470 milliméter, így szélességre, és hosszúságra még stimmelt is a dolog, de maradt volna még majd húsz centi rés a tetőablak felett, így mégsem löktük a lukba bele. Fejembe jutott azonban, hogy Jónás nemrég vett egy egyterűt, és az minden kiterjedésében jó lesz a feladatra!!! Közöltem is az ötletemet vele, de mint kiderült, az autójának szervizkönyvében az szerepel, hogy az autó függőleges működtetése a garancia megvonását vonja maga után…így hát ezt a profinak tűnő ötletet el kellett hogy vessük.Jónás mégis tud segíteni…
Az olvasóim nem tudhatják, hogy a barátom metál-mechanikai szakon végzett Diósgyőrben, Dr Sekrényi Áron professzor mellett. Így hát szinte azonnal jött az ötlete, hogy ólomkrémmel kéne kitölteni a nyílást, ami egy kellően fajsúlyos megoldásnak tűnt. Igen ám de mibe is tegyük az ólomkrémet? Csakis egy meteorológiai hőlégballon jöhetett szóba, így a martonvásári obszervatóriumból rögtön hozattunk is egyet.Politikai problémák…
A nagykereskedésben kétfajta gyártmányú ólomkrémet találtunk. Az egyiket Albániában, a másikat Svédországban gyártják. Minőségre ugyan nincs is nagy különbség, de az EU ban van a tó, melyet megmenteni kívánunk. A Svédek ügye 1995 óta tagok, az Albánok pedig csak alig két éve kérelmezték. No meg itt van ráadásnak a bevándorláspolitika, illetve a fegyverkereskedelmi egyezmények. Ólmot öntött, hüvelyes formában csak Hadügyminisztériumi engedéllyel lehet behozni, és a krémes kiszerelés használatához is felsőbb engedélyek szükségesek. Mivel az egyik államtitkárunk is megrögzött nudista, így gyorsan meglettek az engedélyek, és a döntés. Svéd krémet kellett használnunk a kármentesítéshez.Boldog vég…
Jónás szakmai tudása, az ólomkrém, a strapabíró hőlégballon végül megmentett minket, és a fürdőzőket. Köszönjük még a Daru&Tsa egyéni cégnek, hogy a hidraulikus berendezésükkel a lufit a leömlőnyílásba térítésmentesen beemelték!Utózöngék…
A vízszint közel 144cm-es csökkenése ne higgyék, hogy csak károkat okozott. 18db kerékpárt találtak a mederben, melyeket vízibicikliként fognak a továbbiakban használni. Megtalálták a környékről eltűnt két pénzkiadó automatát, melyekben a pénz sajnos elázott, és szaga is lett, pedig egyébként nincs neki. Előkerült 84 fürdőnadrág, és 137 bikini felső. Ezeket a kemping portájánál átvehetik az elhagyottak. Találtak több rendszámot is, de ezek autó nélkül sajnos használhatatlanok, így visszadobták őket a mélyebb részeken.Ezúton köszönöm az összes résztvevőnek a segítséget…
Külön köszönet Jónásnak…aki nélkül a siker…és ez az írás nem jöhetett volna létre:)Mottó:
Csak óvatosan a stoplis cipökkel…
Nekem is a fejemre léptek már egyszer… -
Reggeli vége…
Reggeli vége…
Nem írok már reggel verset…
Se jót se nem gyötrelmeset…
Fél éve én ezt csinálom…
Kimerült hát ötletzsákom…
Köszönöm ha olvastátok…
Rímjeimét hangoztátok…Ennyi…Vége…
Szervusztok… -
Reggeli remegés…
Reggeli remegés…
Remeg pillám oly édesen…
Szerelmemet kényeztetem…
Belenézek mély szemébe…
Csillog benne éjnek kéje… -
Reggeli érdek…
Reggeli érdek…
Érdekelne még egy újság…
De ébresztőt rég meg fújták…
Ki kell hagynom sok-sok betűt…
Ez a tudat gyorsan lehűt… -
Reggeli szúnyog…
Reggeli szúnyog…
Zümmögött a fejem felett…
S véremből kicsit evett…
Csapkodtam őt nem keveset…
Míg a fal is piroska lett… -
Reggeli vasalás…
Reggeli vasalás…
Utamat nem simítja senki…
Nekem kell így végig menni…
Van is rajta bőven göröngy…
Jobb ha háton a bőrönd… -
Reggeli tulajdon…
Reggeli tulajdon…
Kerítéssel bekerítve…
A térképre levetítve…
Az emberi tulajdon…
Mi létünket agyonnyom… -
Reggeli léhaság…
Reggeli léhaság…
Ez a reggel nagyon léha…
Fekszik ágyamban egy céda…
Előfordul ez is néha…
Nem voltam én éjjel béna… -
Reggeli kalap…
Reggeli kalap…
Régen azt volt ám az alap…
Férfiakon volt egy kalap…
Mára már ez nem is divat…
Sapka takar ősz kuglikat… -
Reggeli Balaton…
Reggeli Balaton…
Majdnem nyolcvan kilométer…
Úszni benne mégsem kényszer…
Vitorlákat lebegteti…
Üdülőket kényezteti… -
Reggeli hőség…
Reggeli hőség…
Tüzet okád a napocska…
Forróságát fény lehozza…
Bőr leégést ő okozza…
Hőérzetünk felfokozza… -
Reggeli vándor…
Reggeli vándor…
Vándorolnak fenn az égen…
Hol morcosan hol csipkésen…
Báránynak is hívják őket…
Habos babos szép felhőket… -
Reggeli becsület…
Reggeli becsület…
Papírmentes szerződések…
Melyeket megszegni kényes…
Aki erre mégis képes…
Becsülete oly sekélyes… -
Reggeli csillag…
Reggeli csillag…
Fent ragadt a hajnali égen…
Egy végtelen törtetésben…
Látta ő már dédapádat…
S keletkezni földanyánkat… -
Reggeli förgeteg…
Reggeli förgeteg…
Toronymagas felhőtenger…
Záporával engem felver…
Sok lecsapó óriás villám…
Remeg kezemben a villám… -
Reggeli búfelejtő…
Reggeli búfelejtő…
Kocsma kertben kicsi fakkok…
Sörömmel én oda tartok…
Nem vagyok ám ivó bajnok…
De feledésre most ráhajtok… -
Reggeli villám…
Reggeli villám…
Ne félj nem volt vihar erre…
Villám szúrtam csak szederbe…
Gyümölcstálból reggelizem…
Jóízű ám azt meghiszem… -
Reggeli pata…
Reggeli pata…
Ó mi ez a furcsa ritmus…
Dobolása ősi rigmus…
Paták hangja távolodik…
S a lovasa mámorodik… -
Reggeli Parajd…
Reggeli Parajd…
Messze van innen a sóbánya…
Tengernyi sótömbnek országa…
Föld alá bújik a tárója…
Ezer év tengere formázta… -
Reggeli hinta…
Reggeli hinta…
Varázslatos hinta percek…
Ide oda száll a gyermek…
A hajában vihar serceg…
S elmerülve égben repked… -
Reggeli gáz…
Reggeli gáz…
Nagy gáz lesz ha kinyitom…
Lelkem mélyét virítom…
Ömlik száz év belőle…
Biztos lehetsz felőle… -
Reggeli kéj…
Reggeli kéj…
Csavarodik rám a kéj…
Eme érzés nem sekély…
Előveszi örömömet…
Simítja a göröngyöket… -
Reggeli lektor…
Reggeli lektor…
Olvas ő a sorok között…
Látja mit író rosszul közölt…
Beszúr jelet ide s oda…
Evvel jelzi hol a hiba… -
Reggeli búcsúzás…
Reggeli búcsúzás…
Az autóban járó motor…
Munkába visz két kis rotor…
Érzelmes a búcsúzás…
S este lesz csak folytatás… -
Reggeli villany…
Reggeli villany…
Váratlan jött áramszünet…
Pirítóból kiflit kivet…
Valami most megvillan…
Megjött újra a villany… -
Reggeli zsongás…
Reggeli zsongás…
Kinézek az ablakon…
Egy méhecske dong nagyon…
Átnéznek a lombokon…
S a nap szélét láthatom…

