Ősrobbanás…ahogy én látom…
Kezdetben valék csak az energia… A mindent kitöltő egység, mely a világmindenség végtelen galaxisait, és a köztük lévő űrt is kitölti.
Lévén ez egyetemleges és határtalan, s korlátlan. Persze ha ebbe mélyen belegondolunk, akkor tulajdonképpen semmi, de semmi értelme nincs az akkori valójában.
Mert csak úgy van, oszt kész… Nem tudja ugyanis megmutatni magát, mivel ő a minden és mindenki, ezért nem látható, mert nincs ki lássa, és nem érzékelhető, mert nincs KI, vagy MI ami érzékelje.
Végtelen unalom így ez az egész… Mivel minden tudás az övé, mely e világmindenségben egyáltalán létezhet! S erre az ősenergia maga is rájön.
S ekkor az ősenergia elkezd játszani… Megteremti önmagából a matériát (ősrobbanás), mely kézzel akár fogható. Akkortájt persze még nem volt kéz ki érinthetné. Megteremti önmagából az űrt, mely látszólagos semmi, de a VAN fogalma a NINCS nélkül nem létezhet. Úgy fejlődik ezután ez az egyetemes energia, mint ahogy milliárdnyival később egy gyermek is feltanul. Nem tudja ugyan ki is önmaga, de mivel ő a minden, ezért képes bármire.
Teremteni önmagunkból??? „Oké, de mégis mit s minek?!?” vetődik fel benne a kérdés? Ígyhát mindent kipróbál mi csak „eszébe” jut:
Teremt teret, melybe bármit megtehet, s betehet.
Teremt tejutat, s végtelen csillagot, s gyönyörködik vala bennük.
Teremt kvantumot s atomot, hogy ne csak megélje milyen erős és hatalmas önnön maga, hanem érezhesse is.
Azám, de rájön, hogy nincs érzés érző nélkül, így teremt lelket is.
„Jaj mindez nagyon szép amit csináltam vala!” mondja mintegy önmagának, de eme csodás alkotásokkal kinek dicsekedjek???
Ajh de még mindig oly öncélú eme sok teremtés…
Na de itt van már a lélek!!! Van mivel érezni!!! Így hát végre elszabadulhatnak az indulatok. „Ha bármit csinálhatok a mindenből???” kérdi ismét önmagától az egyetemes energia, akkor nem kell „egysejtűként” alkotnom!!! Akár szaporodhatok is.
No és ekkor megteremtette önmagát megszámlálhatatlan példányban…S eme egyetlen egyetemes pillanatban hirtelen megtelt a „gyerekszoba”. A már korábban megteremtett anyagi világ felett, megjelentek hát a nézők, azaz a „játékostársak”. Immáron volt ki nézze, élvezze, dicsérje, szapulja a teremtést, és mily érdekes is ez a dolog, minden abszolút házon belül. Amikor ugyanis egy a mindenki, és a minden, akkor nem lehet külső Istent definiálni! Szóval egyre izgalmasabb lett a teremtett játékszoba. Volt benne már minden, a szó szoros, illetve laza értelmében is. A lelkek el tudtak különülni egyetlen mindenen belül. Talán a mi szemszógünkből ez fura, de nagyon jó játék lett ez a teremtőnek. A mi ezoterikusaink találtak is egy jó kifejezést is erre. Úgy becézik, hogy „kollektív tudat”.
Szóval a mi energiaapánk végre nem unatkozott! Elkezdett „igazán élni”, s immár nem öncélúan! Jól elvolt a sok lélekkel s matériával önmagában.
Volt azonban egy kis bibi. Hiába teremtett mondjuk, Barbie autót, Barbie babával, azt mégsem volt aki vezesse!!! Hogy is néz ki egy élettelen játékszoba??? Na jó! „Ha van már ez a sokfajta anyag amit materializáltam vala, akkor nem e lehetne e, valami micsodákat összegyúrni belőle???” kérdezé vala? És képzeljétek lehetett!
Zigóták, egysejtűek, meg egyre bonyolultabb izék kezdtek összebarkácsolódni.
Csuda cuki anyagkavarodások lettek teremtve, melyeket élőlénynek becézünk.
No de mi a fenéért nem önállóak ezek az új teremtmények??? Meg különben is! Nem lehet mindig mindent csak ősenergiával tologatni! Micsoda játékszoba az ilyen??? Mindeközben ott tolongott a töménytelen lélek, bámuldozták a rengetek biologikus teremtményt, és eközben mind külön-külön, valamint egyszerre játszani szerettek volna!
Biztos hallott mindenki az „Isteni Szikráról” ugye?!? Amikoris ez a szikra elcsattant onnantól datálódik a „megtestesülés” fogalma!!! Az újítás abban leledzik, hogy a lelkek szabadon beköltözhettek ezekbe az élőlénynek titulált matériákba! Addig lehetnek együtt amíg csak ki nem játszották magukat, azaz tönkre nem tették egymást! Azután költözés! Persze az anyag is megmarad, meg a lélek is tovább él. Hú de izgalmas ezt játszani örökkön örökké.
Az ősenergia egyre jobban élvezte önmagát és ezt a végesohanincs játékot. Folyamatosan tökéletesítette, és csiszolta alkotásait, és evvel a lelkeket is fejlődésre ösztökélte. Nem is vette észre az óráján (mivel neki nem volt olyan), hogy egyszer csak „embert” alkotott! (egyébként ez időszámításunk előtt a hatodik napon történt)
Sok-sok hasonló „találmánya” volt már ugyan, de ez nagyon különleges lett. Beépített mindent, amit valaha már kipróbált vala, s így a világmindenség legbonyolultabb rendszerét teremtette meg. Vannak is vele garanciális, és élettartam problémák, de tudtommal folyamatosan tovább dolgozik a fejlesztésén. A különlegessége az embernek abból fakad, hogy az őserő, egy csomó állati jó kísérlet után beszerelt egy jóval kifinomultabb, és bonyolultabb vezérlést, ami által a testtel játszó lélek sokkal jobban kiteljesítheti önmagát, s evvel önnön teremtőjét. Mondanom sem kell, hogy a ki-be költözős játszódás persze ennél a „fajnál” is megmaradt.
Na most nagyjából itt tartunk…
Csak hogy tudjátok…
Isteni élni ügye???
No és milyen jó is tudnod, hogy mindez miért?!?
