Bujjék…
Oviskorú leánykám Bogácsa rengeteg kedves mondókával látja el a füleimet. Itt van például ez a sorocska mely szerintem a mai napra pont aktuális:
„Bújj bújj zöld ág zöld levelecske, nyitva van az aranykapu csak bújjatok rajta”
Szóval ma van a napja, hogy újra nyílik az aranykapu… Feltárul egy új világ, melyről szeretnénk hinni, hogy más lesz… Pedig egyenlőre még csak a naptárban változnak meg a számok…a többi már az leginkább rajtad múlik…
Kezdetben vala ügye az ősember… Se vekker, se napóra…csak egy barlang… Akár teremtettünk… akár csak egyszerűen felegyenesedtünk… van bennünk egy ősi ösztön, mely a belső „ritmusunkat” szabályozza. Midőn a kelták felett felkelt a nap… felkeltek… Midőn pedig lement nyugaton… az összes nyugati nép nyugovóra tért… Nem volt e dolog se bonyolult… se stresszes. Mindenki a saját „beállításai” szerint éldegélt…
Miután a jobbra-balra-fent-lent dimenziókat már igába tudtuk hajtani… még mindíg maradt az emberek számára egy igazán megfoghatatlan… Mégpedig az idő!!! Az első nagy feltaláló, ki egy nyári napon botot szúrt a homokba… azt kiáltotta: „No most megvagy!!!” és szemmelfoghatóvá tette az időt. Később azután Gergely írt egy klassz kis naptárat… a svájciak pedig egyre pontosabb órákat kezdtek gyártani…
Az idő azonban csalafinta volt már születésétől fogva… Így ezt mondta: „Hé emberek… ha ti megfogtatok… én is megfoglak benneteket”… és így is tett!!!
Szinte észrevétlenül történt, de mára már ennek a dimenziónak a rabjai… rabszolgái lettünk… Mindegy hogy bagolynak vagy pacsirtának születtél… a munkahelyek például ugyanakkor nyitnak…
Sok biológiai programot kell nap mint hét átírni ahhoz, hogy megbecsült tagjai lehessünk eme társadalomnak! Szül is ez pár fóbiát… betegséget… de ez nemigazán számít… sajnos…
Nem…nem tudom a megoldást… Az valahol egy másik síkon, dimenzióban lehet…
Azt viszont tudom, hogy néha néha meg lehet törni az idő hatalmát!!! Node hogyan???
Ma éjjel újra átléphetünk az „aranykapun”… Lehet fogadkozni… Lehet álmokat vágyakat társítani az új évszámhoz… Lehet mámorosan trombitálva kidobni a fájó multat… de egyet sajna nem lehet… becsapni az időt!!!
Megviccelni viszont szabad… sőt egyenesen ajánlott! Miként is lehetséges mindez???
Gergelytől kaptunk most pár plusz napot, erre az aktuális évváltásra vonatkozólag… Józanodhatunk akár tovább… de használjuk ki inkább ezt a pár napnyi pluszlehetőséget némi „viccelődésre” az időnkkel…
Rajta… Fordítsátok az óráitokat a fal felé… a karórák mehetnek e pár napra a fiókba… A falórák helyére akaszd azt a képet amit karácsonyra kaptál… Az érettségivel is rendelkező okostelefonokon az óra kijelzését nemigazán lehet kikapcsolni… így ezek is mehetnek „némán” a fiókba… Az egyéb „médiákat” is lehet most hanyagolni… A mikrón a konyhában elég egy konyharuhát felejteni…
Próbáljátok hát ki milyen érzés egy kicsit „időtlenül” élni…Feküdjetek le akkor amikor úgy érzitek…ébredjetek mikor a szemetek úgy akarja…egyetek akként ahogy a pocakotok üzen… és minden mást olyankor csináljatok midőn a saját ritmusotok diktálja…
Szokatlan de érdekes élmény lesz…garantáltan… Egészségetekre!!!
Kisgyermekes szülők persze csak az apróságaik bioritmusát tudják „átélni”… amiért én kérek elnézést… de talán eme módszerrel programozhatunk beléjük egy újfajta jövőt…
Ha tetszett eme lazulás… év közben is „csibészkedhettek” néha az idővel!!!
Kívánok nektek az aranykapun innen és túl, időtlenül sok bolgogságot…
Szeretettel!