Vízión állok...
-
Ősrobbanás…ahogy én látom…
Kezdetben valék csak az energia… A mindent kitöltő egység, mely a világmindenség végtelen galaxisait, és a köztük lévő űrt is kitölti.
Lévén ez egyetemleges és határtalan, s korlátlan. Persze ha ebbe mélyen belegondolunk, akkor tulajdonképpen semmi, de semmi értelme nincs az akkori valójában.Mert csak úgy van, oszt kész… Nem tudja ugyanis megmutatni magát, mivel ő a minden és mindenki, ezért nem látható, mert nincs ki lássa, és nem érzékelhető, mert nincs KI, vagy MI ami érzékelje.
Végtelen unalom így ez az egész… Mivel minden tudás az övé, mely e világmindenségben egyáltalán létezhet! S erre az ősenergia maga is rájön.
S ekkor az ősenergia elkezd játszani… Megteremti önmagából a matériát (ősrobbanás), mely kézzel akár fogható. Akkortájt persze még nem volt kéz ki érinthetné. Megteremti önmagából az űrt, mely látszólagos semmi, de a VAN fogalma a NINCS nélkül nem létezhet. Úgy fejlődik ezután ez az egyetemes energia, mint ahogy milliárdnyival később egy gyermek is feltanul. Nem tudja ugyan ki is önmaga, de mivel ő a minden, ezért képes bármire.
Teremteni önmagunkból??? „Oké, de mégis mit s minek?!?” vetődik fel benne a kérdés? Ígyhát mindent kipróbál mi csak „eszébe” jut:
Teremt teret, melybe bármit megtehet, s betehet.
Teremt tejutat, s végtelen csillagot, s gyönyörködik vala bennük.
Teremt kvantumot s atomot, hogy ne csak megélje milyen erős és hatalmas önnön maga, hanem érezhesse is.Azám, de rájön, hogy nincs érzés érző nélkül, így teremt lelket is.
„Jaj mindez nagyon szép amit csináltam vala!” mondja mintegy önmagának, de eme csodás alkotásokkal kinek dicsekedjek???
Ajh de még mindig oly öncélú eme sok teremtés…Na de itt van már a lélek!!! Van mivel érezni!!! Így hát végre elszabadulhatnak az indulatok. „Ha bármit csinálhatok a mindenből???” kérdi ismét önmagától az egyetemes energia, akkor nem kell „egysejtűként” alkotnom!!! Akár szaporodhatok is.
No és ekkor megteremtette önmagát megszámlálhatatlan példányban…S eme egyetlen egyetemes pillanatban hirtelen megtelt a „gyerekszoba”. A már korábban megteremtett anyagi világ felett, megjelentek hát a nézők, azaz a „játékostársak”. Immáron volt ki nézze, élvezze, dicsérje, szapulja a teremtést, és mily érdekes is ez a dolog, minden abszolút házon belül. Amikor ugyanis egy a mindenki, és a minden, akkor nem lehet külső Istent definiálni! Szóval egyre izgalmasabb lett a teremtett játékszoba. Volt benne már minden, a szó szoros, illetve laza értelmében is. A lelkek el tudtak különülni egyetlen mindenen belül. Talán a mi szemszógünkből ez fura, de nagyon jó játék lett ez a teremtőnek. A mi ezoterikusaink találtak is egy jó kifejezést is erre. Úgy becézik, hogy „kollektív tudat”.
Szóval a mi energiaapánk végre nem unatkozott! Elkezdett „igazán élni”, s immár nem öncélúan! Jól elvolt a sok lélekkel s matériával önmagában.
Volt azonban egy kis bibi. Hiába teremtett mondjuk, Barbie autót, Barbie babával, azt mégsem volt aki vezesse!!! Hogy is néz ki egy élettelen játékszoba??? Na jó! „Ha van már ez a sokfajta anyag amit materializáltam vala, akkor nem e lehetne e, valami micsodákat összegyúrni belőle???” kérdezé vala? És képzeljétek lehetett!
Zigóták, egysejtűek, meg egyre bonyolultabb izék kezdtek összebarkácsolódni.
Csuda cuki anyagkavarodások lettek teremtve, melyeket élőlénynek becézünk.No de mi a fenéért nem önállóak ezek az új teremtmények??? Meg különben is! Nem lehet mindig mindent csak ősenergiával tologatni! Micsoda játékszoba az ilyen??? Mindeközben ott tolongott a töménytelen lélek, bámuldozták a rengetek biologikus teremtményt, és eközben mind külön-külön, valamint egyszerre játszani szerettek volna!
Biztos hallott mindenki az „Isteni Szikráról” ugye?!? Amikoris ez a szikra elcsattant onnantól datálódik a „megtestesülés” fogalma!!! Az újítás abban leledzik, hogy a lelkek szabadon beköltözhettek ezekbe az élőlénynek titulált matériákba! Addig lehetnek együtt amíg csak ki nem játszották magukat, azaz tönkre nem tették egymást! Azután költözés! Persze az anyag is megmarad, meg a lélek is tovább él. Hú de izgalmas ezt játszani örökkön örökké.
Az ősenergia egyre jobban élvezte önmagát és ezt a végesohanincs játékot. Folyamatosan tökéletesítette, és csiszolta alkotásait, és evvel a lelkeket is fejlődésre ösztökélte. Nem is vette észre az óráján (mivel neki nem volt olyan), hogy egyszer csak „embert” alkotott! (egyébként ez időszámításunk előtt a hatodik napon történt)
Sok-sok hasonló „találmánya” volt már ugyan, de ez nagyon különleges lett. Beépített mindent, amit valaha már kipróbált vala, s így a világmindenség legbonyolultabb rendszerét teremtette meg. Vannak is vele garanciális, és élettartam problémák, de tudtommal folyamatosan tovább dolgozik a fejlesztésén. A különlegessége az embernek abból fakad, hogy az őserő, egy csomó állati jó kísérlet után beszerelt egy jóval kifinomultabb, és bonyolultabb vezérlést, ami által a testtel játszó lélek sokkal jobban kiteljesítheti önmagát, s evvel önnön teremtőjét. Mondanom sem kell, hogy a ki-be költözős játszódás persze ennél a „fajnál” is megmaradt.Na most nagyjából itt tartunk…
Csak hogy tudjátok…
Isteni élni ügye???
No és milyen jó is tudnod, hogy mindez miért?!? -
Kor…idötlen idök…
A kor olyan mint a sebesség…Nem érezzük…csak érzékelhető…
Az autópályán száguldva, a fák, bokrok, s a mező fűszálainak egyre gyorsabb távolodásából érzékeljük csak a növekvő tempót…
A kilométer óra az egyetlen biztos visszajelző e dimenzióban…
Az idő is egy ilyen érzékelhetetlen instabil elegy…
Ehhez is találtak fel egy órát…s hozzá egy naptárt, hogy értékelhetővé tegyék a megfoghatatlant…
A belső létünk teljesen kortalan…
Egyetlen pillanatban élünk…
Én most éppen minden pillantásomban lenyomok egy billentyűt…
S e közben fogalmam sincs róla mekkora is lehet a korom?!?
Tán ezt csak egy kéményseprő tudja…
Esetleg e szövegkörnyezet tartalmából lehetne következtetni testi lényem mért időtartamára…
Bár eme gondolatok egy kamasz, vagy egy nyugdíjas fejében is ércesülhettek volna akár…
Szóval ha nem lenne naptár s nem lenne tükör…tán észre sem vennénk hogy testünk közeledik a poralakhoz…
A születésnapok csak prizmás útjelző oszlopok, melyek életünk autópályáján segítik érzékelni a száguldást…
Izmaink, csontjaink évtizedes renyhülése, és csak a szelfiken látható öregedésünk külső nyomai azon jelek melyek próbálják velünk láttatni az időt…Szemünk belülről kifele néz… S akár szándékos is lehetne, hogy testünk kb harminchét százalékával soha nem szembesülhetünk…
Legalább a fenekünk petyhüdéséről ne tudhatnánk soha…ha valaki botor ne találta volna fel a tükröt…Van egyfajta „szemünk” azonban mely befele is lát…
A lelkünk, az agyunk, s minden érzékelőnk hálózata e belső szem…
Eme szemünk definiálja számunkra egyedül az időt…
Ily mondatokat fogalmaz…
„No ez a nyár is gyorsan elszaladt”
„Oly lassan telik ez a munkaidő”
Szóval csak az órák, és a naptárak vonalkázzák statikusan az időt…mi emberi lények dinamikusan érzékeljük…
Hisz az alvás…csak egy pillanat…
Az orgazmus…végtelen…
A fogfúrás…elviselhetetlenül hosszú…
S a nyaralás…borzasztóan rövid…Fura ez a bennünk élő kettősség…Míg sejtjeink a maguk biológiai óráját ketyegtetve szállítanak minket a sírig, aközben a bennünk élő gondolat abszolút időtlen s kortalan…
Mert az időre csak gondolni tudunk…hiszen bár elvileg létezik, de gyakorlatilag megfoghatatlan…
Gondoljunk most csak egy percre…
Az első gondolat…talán a hatvan…de ez most nem egy város neve…csak az idő kitalált osztható definíciója…
Akkor maradjunk kicsit ebben a másodperben…
A haza autópályán nagyjából 36 métert tehetünk meg e másodperc alatt, és akkor még nem jár büntetés…
Ugyanezen másodperc alatt szörnyet is halhatunk, ha egy kamion áttöri a korlátot…
Egy percbe pedig már jóval több dolog belefér…
Úgy hatvanszor annyi…
Egy órában pedig háromezer-hatszázszor annyi…
Ebből a matematikai levezetésből definiálható, hogy rengeteg időnk van!!!
Akkor miért érezzük mégis sokszor kevésnek…
Mert az egész csak illúzió!!!
Az előző másodpercünk ugyanis már nincs meg!
Hopp már el is veszett!
Csak a fejünkben él tovább…mint emlék…
A következő másodperc szintén nincs meg…hiszen még el sem jött!
Ha rossz felől jön a kamion, vagy rossz irányba csap le egy villám, akkor lehet hogy meg sem éled…A végtelen…felfoghatatlan…Ha mélyen belegondolsz…akkor az idő fogalma is pont ilyen…
Nekem most nincs másom…csak ez az „a” betű amit éppen leütök!!!
Neked pedig nincs másod…csak ez az „a” betű amit most olvasol!!!
Minden más csak egy bonyolult illúzió…benned…s kivetülve körülötted…
Ha ebbe a gondolatba el tudsz mélyedni…akkor most megborzongsz…
S rájössz…hogy az életed egyetlen pillanat… -
Sznobok legyünk vagy szabadok…
Ez a kérdés válasszatok…A tévhiteink istenére esküszünk esküszünk hogy hazugságot többet nem eszünk…Hisz nincs fényesebb az észnél…Mi hajt…S jobban élesíti a bennünk lévő zsivajt…
A rövid de rémesebb mint rímesebb bevezető után…most ismét gondolkozzunk együtt egy korábbi témában: https://szeretetleves.hu/2015/03/13/allati-intelligensek-vagyunk/ Itt ismét az irányban forgolódnak a gondolatok a szűk koponyámban, hogy miként is lehetünk mi emberek ennyire „félrevezetve”?!?
Szeretnék egy új lakást…Hiszen mint tudjuk a tárgyakat is lehet szeretni…Bemegyek hát a legközelebbi barkácsáruházba… Veszek 13000db téglát… 47köbméter betont… 2461db cserepet… 34db 12×12-es 8 méter hosszú gerendát, sok-sok csavart, szeget, sőt maltert is rengeteget…majd elhúzok vele valamerre…Mivel akció van, ezért 10%-al olcsóbban megúsztam a vásárlást, mintha korábban jöttem volna. Ennek számomra van egy olyan üzenete, hogy Pató Pál úr jár mostanában a legjobban, hiszen ő „ej ráér” mindig megvárni az akciós árakat. Persze mindenki tudja, hogy amikor kiteszik az akciós táblát olyankor már sietni kell, mert rengeteg névrokona van a Palinak, és mindenki a csodás pillanatra vár…ami csak a készlet erejéig, illetve a következő reklámújság lapzártájáig tart.
Elhagytam valamit…de nemcsak az agyamat…azaz négymillió hatszázötvennégyezer ötszázkilencven forintot hagytam ott a pénztárnál. Ugyanis már a múlt évben kiszámoltam, hogy ez pont ennyi lesz… de gondoltam megvárom az akciót… Mégis ugyanannyit fizettem… Szóvá is tettem mindezt a pénztárgépnek… de csak ennyit mondott géphangon…”ó..ió..ció…áció…láció…infláció”. No később rájöttem a megoldásra. Valószínűleg ez a fura szó nem azt jelenti, hogy a téglához több anyagot használnak, és azt sem hogy simábbra mosatták a Dunával a kavicsot a betonban. Inkább csak arról lehet szó, hogy az új 10.000-eshez több festék kell, és emiatt drágább az előállítása, tehát maga a pénz kerül többe, így emiatt nem érhet már annyit mint a régi tavaly!!!
Nekem sem a Duna mosta az agyamat…Szóval sok mindent elhiszek már…csak úgy rutinból. Felpakoltattam mindent a parkolóban egy kamionra…de nem tudtam eldönteni hova menjek. Először Iharosra gondoltam, azután Telki, Csepel, és Budapest II.-kerülete is eszembe jutott. Hol lesz nekem a legjobb helyen az új házam. Szerencsére vannak nekem olyan haverjaim, akik érdekesen látnak bifokális szemüveg nélkül is. Megkérdeztem hát őket, mit is kezdjek evvel a sok jó minőségű építőanyaggal. Meg is találtuk a legjobb megoldást hamar. A második kerületben a Battai úton, pont a Krecsányi utcával szemben találtam egy üres telket, örök panorámával a zsákutca táblára. Oda is vitettem az anyagokat!
Az építész szakma jól csengő…hiszen már a nevében is benne van az „ész”… Másnap a szakértőmmel kimentünk a „terepre”. Felmérte a területet, valamint hogy mennyi anyagot vettem, és boldogan újságolta, hogy ebből a kilenc millió háromszázkilencezer százkilencvenhat forintnyi anyagból csodás kis házat tud építeni nekem. Hihetetlen!!! Ez életem eddigi legjobb befektetése!!! Attól hogy idehoztam az anyagokat a II.-kerületbe, már rögtön ennyivel többet ér?!? Emiatt nem is bántam amikor a mérnököm felvilágosított, hogy az ő munkadíja közel háromszor annyi, mintha Iharosra terveztetném ugyanezt a házat. Persze ezt sem értettem, de mit számít, amikor egyetlen rövid kamionos úttal megkerestem a rávalót!
Az építésben részt vevő iparosok is tudták a dolgukat…Sokszor mondták, hogy milyen szép helyet is választottam, hiszen itt dupla annyiért falaznak nekem, mint mondjuk ezt Csepelen tennék. Gondoltam a jó levegőt, meg az ő egészségüket meg kell valahogy fizetni…A szorgos munkájuknak, és az ő anyagi támogatásuknak meg is lett az eredménye:
Most mielőtt beköltözünk…megyek és elintézem a hivatalos papírokat…na de hopp…mi ez az autó ház előtt…evvel a „NAV-igáció” felirattal. Először úgy gondoltam, hogy a gépjárműből a Google fényképezi a házikót, nehogy kimaradjak az utca szintű nézetükből. Tévedtem, mert az autóval a „kimutatás készítő” úriemberek érkeztek. Addig osztottak szoroztak míg tudtomra nem adhatták a jó hírt! Én mától huszonhétmillió kilencszázhuszonhétezer ötszáznyolcvan forintos ingatlannal rendelkezem. Hurrá gondoltam!!! Csakhogy valami igazolásokat is kértek…de nekem csak egy számlám volt a barkácsáruházból…tudod…négymillió hatszázötvennégyezer ötszázkilencven forintról. Mondták, hogy most bajban vagyok…miért nem építkeztem mondjuk Kenderesen?!?
Eddig a történet…hogyan is tettem szert ily hatalmas „vizuális vagyonra”!!! Magamban is megdöbbenve írtam le ezt a „rövidke” sztorit, hogy érzékeltessem mennyire is vagyunk magunk, és a körülöttünk lévők által becsapva. Miért gondoljuk azt, hogy egy ugyanakkora atomszerkezetnek megváltozik az értéke, ha máshova rakjuk le?!? Hogyan is tudták a fejünkbe sulykolni azt, hogy egy Rózsadombi ház ötször, tízszer annyit ér mintha mondjuk Encsen építették volna fel???
Még több kérdés is fogalmazódott bennem…???
- Miként létezhet ugyanaz az anyag, ami a periódusos rendszerben arrébb sem tud mozdulni egy rubrikát sem, különböző „értékeken” a társadalomban???
- Miért van az ha egy szorgos honpolgár mondjuk Laskodról a saját maga által küzdelmesen felépített házából költözne Nyíregyházára, és az ingatlanáért még az építőanyagok árát is alig kapja meg???
- Mily agyi tudathasadás bátorítja fel egyes embertársainkat arra…hogy „felsőbbrendűnek” érezzék magukat attól, hogy más postacímre jönnek a leveleik???
Fogjátok???
Ezeket is érdemes megnézni
Állati intelligensek vagyunk…
-
Állati intelligensek vagyunk…
Vannak mindenféle izmusok…amik nem mindig eléggé izmosak…azaz nem mindig állják meg a helyüket. Pontosabban itt nem a „helytállási együtthatóról” beszélek, hanem arról miként is teszünk magunkévá egy-egy „hitrendszert”. A sokfajta „izmus” sok különböző embert kíván, mivel egyes emberekbe nem tudnának gyökeret verni egymással szögesen ellentétbe lévő állítások. A bolygónk jelenleg mérete lévén akkora, hogy szerencsére nagyjából el tud különülni többféle nagyobb hitrendszer…persze ahol ezek keverednek, ott kialakulhatnak feszültségek, aminek a legdurvább „kisütési” módját háborúnak becézzük.
Most nem is világnézet, és vallási izmusokról szeretnék kinyilatkoztatni… Inkább az emberi „egó” egyik legfőbb tévedését szeretném körüljárni. Hogy a darwinizmus, vagy más tanok által érezzük e magunkat felsőbbrendű fajnak, azt most nem akarnám boncolgatni. Az biztos viszont, hogy a kollektív tudatunk legnagyobb „félre-ismérve” az, hogy ebben az állítólag kerek világban mi emberek vagyunk a „csúcs”.
Nem tudom miért hiszünk ebben…hiszen egyetlen apró mikrolény is képes az életünket kioltani, és egy „agyatlan” hangya is hazatalál GPS nélkül. Persze gyermekkorunk óta azt tanuljuk, azt sulykolják belénk, hogy igen tekervényes agyunk „kívülállóvá” tesz minket. A teljes flóra, és fauna felettivé avanzsál minket ez a „tanítás”. Mi emberek mindent jobban tudunk, és mindent ügyesebben csinálunk, mint bármilyen más élő organizmus is ezen a földön. Annyira erőssé teszik bennünk ezt a hitet, hogy tényleg el is hisszük…majd ezen „tévhit” fényében vagyunk képesek leélni egész életünket.
A kiváltságos „hiperintelligenciánk”…Rengeteg „maszlagot” képes a fejünk ennek fényében befogadni. Ezen magabiztos tudatban igázzuk le a környezetünket, embertársainkat, és tesszük élhetetlenné a saját életünket. Tulajdonképpen akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy „be vagyunk csapva”!!! Igen, mert hagyjuk magunkat átvágni. Talán csak azért mert mindez „kényelmes” számunkra, és nem igényel önálló gondolkodást? Vagy talán csak azért, mert oly korán kezdenek minket megtanítani hazudni, hogy „beégett” létformává válik bennünk ez az egész. Amikor például megnézzük a Mátrix trilógiát a moziban…sokan tán azt hisszük, hogy csak egy piros, és egy kék színű kapszuláról szól, amelyet táplálék-kiegészítő szerekkel töltöttek meg. Pedig ha mélyre ásunk eme történetben rájöhetünk, hogy tényleg mennyire át vagyunk „izélve”…
Állati intelligencia teszt…Hogy fenti állításaimat példával is bizonyítsam elvégeztem egy kísérletet az emberi, és állati „beégetett gondolkodásmód” különbözőségének vizsgálatára. Sikerült szereznem hozzá egy vadi új, igen jól kinéző frissen nyomott tízezerforintost! Íme:
Fontos, hogy újfajta legyen, azaz jól nézzen ki, hisz az emberi oldalon nagy szerepe van a külcsínnek a „dolgok megítélésében”, és persze az is szükséges, hogy szinte nyomdaszagú legyen, hiszen az állatoknál a szaglás erősebben dominál sokszor a vizuális kontrakciónál.Kísérleti alanyok…Először is az állatiak…A szomszédok most dolgoznak, és nem engedtek be… Emiatt Frenky kutyámat választottam tesztalanynak, illetve kontroll négylábúnak kineveztem az ivarilag már nem befolyásolt Teót. Mindketten a négylábúak rendjébe, illetve azon belül a spánielek osztályába tartoznak. Frenky már tíz éves, és sok vizet látott lefolyni a Bentán. Teó ki hordozza a genomját, még fiatal…azaz nem rontották el az évek. Emberi oldalról magamat neveztem ki, ami igen nagy megtiszteltetés! Helyi időszámítás szerint több mint fél évszázada vagyok e fizikai testemben, tehát a „félrevezetés” rengeteg formájának vagyok testi és szellemi élvezője.
Maga a teszt…Mielőtt a kültéri „vizsgálatokra” kerülne a sor…magamon próbálom a hatást. Forgatom a pénzt a kezemben, és nézegetem. Mivel jó iskolákba járattak ezért „elhiszem”, hogy milyen szép, esztétikus…sőt avval is azonosulni tudok, hogy micsoda nagy értéket képvisel! Most kiviszem a kutyáimhoz…Nagy örömmel ugrálják körül a bankót, de mivel nem jártak még nyomdában, ezért nem tudnak a hatalmas gépekre asszociálni az illatból. Kész ennyi??? Csodálkozom, hogy nem akarták elvenni tőlem…miközben annyira értékes! Megdöbbenek a viselkedésükön, ezért hívom rögtön az egyik macskámat. No láss csodát…neki se kell…sőt még dorombolni sem hajlandó a papírpénznek… A teszthibák kizárására, mindezt megismételtem egy fém kétszázforintossal is. Az eredmény szinte ugyanaz…a különbség mindössze annyi, hogy bár némileg nehezebb a kétszázas, mégsem éreztem oly értékesnek, mint az imént azt a másik papíralapút.
Értékelés…Bármit is mondanak az izmusok…a fenti kísérletből kiderült, hogy nem mi emberek vagyunk a legintelligensebb élőlények. Több „fejletlen egyszerű élőlény” is bizonyította a hamis világunkat. Ők tudták, hogy annak az „izének” a kezemben semmi, de semmi természetes értéke nincs. Mi emberek vagyunk csak képesek elhinni, hogy pár grammnyi cellulóz származék, összekenve különböző tintákkal…az értékes…
Ezek után csak azt kérdezem…elgondolkoztál már ezen!!!
Ezeket is érdemes megnézni
Sznobok legyünk vagy szabadok…
-
Látlak téged…
Évente kettő-három-négyszer megnézem…Örülök hogy anno James Cameron volt akkora zseni, hogy képes volt látni odabent a fejében ezt a történetet. Az már csak apró plusz, hogy a „jelenései” tömeges vizualizációja céljából képes volt összelapátolni azt a 237 millió dollárt, melybe állítólag a teljes film került. Amikor nálunk is építettek neki egy különleges mozit…akkoriban épp egy olyan fóbiával küzdöttem, ami a bezártsággal párosul…így sajnálatos de nem volt IMAX élményem. A több mint két és fél órás játékidőt is iszonyú hosszúnak értékeltem…de azóta tudom, hogy ezt az álmot képtelenség lett volna rövidebbre vágni… Remélem láttad…
Nem olvasok kritikákat a filmekről…mert úgyis teljesen egyedi és személyre szabott az élmény, az érzés amit egy film, vagy egyéb más alkotás létrehoz a fejünkben. Sem elő-ítéletes, sem utó-ítéletes nem akarok lenni mások „szakavatott tolla miatt”…így inkább a saját érzékeimre, érzéseimre hagyatkozom. Nos épp ez a film az egyik olyan, amely képes újra s újra felfedni az önmagamban mélyére hajított bölcsüléseket, melynek megértését ezúton tanácslom néked is. Én nem filmkritikát írok…csak a filmen keresztül közelítek meg pár általam fontosnak tartott gondolatot…
Van kinek csak „kék”, van kinek csak „scifi”…de azért sokaknak „lejut” a film igazi mondanivalója a mélységekbe. Nem véletlenül „panaszkodott” sok embertársunk „depressziós” hangulatról a mű megtekintése után. Hiszen előjön az a csodavilág odabentről, illetve feltárul egy oly igazság, melyről tudatosan „lenevelnek” minket évszázadok óta. A belső ösztönvilágunkat azért szerencsére mégsem tudták teljesen elnyomni. A film olyan hatással van a lelkünkre, mint a szilvásgombócokra a forró víz. Kavarognak forrnak benne, azután feljönnek a felszínre, ahol mintegy megvilágosodnak. Akkor már tisztán látják, hogy ki is fogja megenni őket.
Az „izmusok” kiforgatják az agyunkat…Képesek vagyunk elhinni, hogy egy különleges magasabbrendű faj vagyunk ezen a planétán. Azt tanítják nekünk, hogy „kiemelkedtünk” a majmokból, és rögtön „intelligensek” is lettünk. Pandorán a Navik folyamatos „csatolásban” élnek az őket körülvevő természettel. Van annyi „eszük” és főleg „hitük” hogy értsék ezt a fajta konszenzust. Mi emberek viszont egyszerűen „kitagadjuk” a magunk körül levő világot…és ráadásul képesek vagyunk elpusztítani is azt. Egyszerűen nem fogjuk fel, hogy a körülöttünk, és bennük élő mikroorgazmusok, egysejtűek, fák, bokrok, levéltetvek, és milliárdnyi élő organizmus nélkül nem létezhetünk. Mi is csak atomok tömörülése vagyunk, melynek komplexitása a saját „agyunkkal” is a végtelenbe tendálóan felfoghatatlan.
Eltúlzott ez a bátorság…mellyel kiragadjuk „létterünket” a természet egységéből. Házakat építünk önkényúrként a „közös-léttérben”. Azután ha a hangyák tüntető kis zöld zászlókkal átvonulnak a nappalinkon…még mi vagyunk felháborodva?!? Még mit nem!!! Ezernyi példa soroz a fejemben…csak éppen azt nem értem, miért is lettünk pontosan ilyenek?!? Önző, garázda, beképzelt, és önhitt egyedek a világunk létterében?!? Ha tudod a pontos okot szólj hozzá légy szíves ezen bejegyzéshez!
Látlak téged…A szeretetleveses írásaim legfőképpen az érzelmekhez próbálnak kapcsolódni. Most nem is leginkább a fentiekben említett „szeressük tiszteljük a körülöttünk lévő természetet” gondolat átvitelére gondolok, hanem az egymás iránt érzett feltétlen, és átható vegytiszta szeretetre. Akárhányszor is nézem meg az Avatar-t, és meghallom a „Látlak téged” szavakat…mély borzongás fut át a lelkemen, mely a szőrszálaim hangulatát is emelkedetté teszi. Az érzem amit talán a legmélyebb szerelem közepette érezhetünk, amikor úgy érezzük, hogy eggyé válunk szeretetünk alanyával, és együtt élünk vele legbelül. Halljuk, érezzük a gondolatát, az érzéseit, és eggyé válunk térben s időben egyaránt. Ez a film másik legnagyobb üzenete!!! Ha inkább ezt tanítanák nekünk az iskolákban…nem kellene leigáznunk sem Pandora bolygóját, sem a Földünket…
Látlak téged!!! …és TE engem???
