Látlak téged…
Évente kettő-három-négyszer megnézem…Örülök hogy anno James Cameron volt akkora zseni, hogy képes volt látni odabent a fejében ezt a történetet. Az már csak apró plusz, hogy a „jelenései” tömeges vizualizációja céljából képes volt összelapátolni azt a 237 millió dollárt, melybe állítólag a teljes film került. Amikor nálunk is építettek neki egy különleges mozit…akkoriban épp egy olyan fóbiával küzdöttem, ami a bezártsággal párosul…így sajnálatos de nem volt IMAX élményem. A több mint két és fél órás játékidőt is iszonyú hosszúnak értékeltem…de azóta tudom, hogy ezt az álmot képtelenség lett volna rövidebbre vágni… Remélem láttad…
Nem olvasok kritikákat a filmekről…mert úgyis teljesen egyedi és személyre szabott az élmény, az érzés amit egy film, vagy egyéb más alkotás létrehoz a fejünkben. Sem elő-ítéletes, sem utó-ítéletes nem akarok lenni mások „szakavatott tolla miatt”…így inkább a saját érzékeimre, érzéseimre hagyatkozom. Nos épp ez a film az egyik olyan, amely képes újra s újra felfedni az önmagamban mélyére hajított bölcsüléseket, melynek megértését ezúton tanácslom néked is. Én nem filmkritikát írok…csak a filmen keresztül közelítek meg pár általam fontosnak tartott gondolatot…
Van kinek csak „kék”, van kinek csak „scifi”…de azért sokaknak „lejut” a film igazi mondanivalója a mélységekbe. Nem véletlenül „panaszkodott” sok embertársunk „depressziós” hangulatról a mű megtekintése után. Hiszen előjön az a csodavilág odabentről, illetve feltárul egy oly igazság, melyről tudatosan „lenevelnek” minket évszázadok óta. A belső ösztönvilágunkat azért szerencsére mégsem tudták teljesen elnyomni. A film olyan hatással van a lelkünkre, mint a szilvásgombócokra a forró víz. Kavarognak forrnak benne, azután feljönnek a felszínre, ahol mintegy megvilágosodnak. Akkor már tisztán látják, hogy ki is fogja megenni őket.
Az „izmusok” kiforgatják az agyunkat…Képesek vagyunk elhinni, hogy egy különleges magasabbrendű faj vagyunk ezen a planétán. Azt tanítják nekünk, hogy „kiemelkedtünk” a majmokból, és rögtön „intelligensek” is lettünk. Pandorán a Navik folyamatos „csatolásban” élnek az őket körülvevő természettel. Van annyi „eszük” és főleg „hitük” hogy értsék ezt a fajta konszenzust. Mi emberek viszont egyszerűen „kitagadjuk” a magunk körül levő világot…és ráadásul képesek vagyunk elpusztítani is azt. Egyszerűen nem fogjuk fel, hogy a körülöttünk, és bennük élő mikroorgazmusok, egysejtűek, fák, bokrok, levéltetvek, és milliárdnyi élő organizmus nélkül nem létezhetünk. Mi is csak atomok tömörülése vagyunk, melynek komplexitása a saját „agyunkkal” is a végtelenbe tendálóan felfoghatatlan.
Eltúlzott ez a bátorság…mellyel kiragadjuk „létterünket” a természet egységéből. Házakat építünk önkényúrként a „közös-léttérben”. Azután ha a hangyák tüntető kis zöld zászlókkal átvonulnak a nappalinkon…még mi vagyunk felháborodva?!? Még mit nem!!! Ezernyi példa soroz a fejemben…csak éppen azt nem értem, miért is lettünk pontosan ilyenek?!? Önző, garázda, beképzelt, és önhitt egyedek a világunk létterében?!? Ha tudod a pontos okot szólj hozzá légy szíves ezen bejegyzéshez!
Látlak téged…A szeretetleveses írásaim legfőképpen az érzelmekhez próbálnak kapcsolódni. Most nem is leginkább a fentiekben említett „szeressük tiszteljük a körülöttünk lévő természetet” gondolat átvitelére gondolok, hanem az egymás iránt érzett feltétlen, és átható vegytiszta szeretetre. Akárhányszor is nézem meg az Avatar-t, és meghallom a „Látlak téged” szavakat…mély borzongás fut át a lelkemen, mely a szőrszálaim hangulatát is emelkedetté teszi. Az érzem amit talán a legmélyebb szerelem közepette érezhetünk, amikor úgy érezzük, hogy eggyé válunk szeretetünk alanyával, és együtt élünk vele legbelül. Halljuk, érezzük a gondolatát, az érzéseit, és eggyé válunk térben s időben egyaránt. Ez a film másik legnagyobb üzenete!!! Ha inkább ezt tanítanák nekünk az iskolákban…nem kellene leigáznunk sem Pandora bolygóját, sem a Földünket…
Látlak téged!!! …és TE engem???
