-
Reggeli újév…
Reggeli újév…
Átbújtunk egy új évbe…
Egy nagyobb számért cserébe…
Mégis minden szinte olyan…
Amilyennek láttuk tavaly… -
Mától reggelit is felszolgálunk…
Mától reggelit is felszolgálunk…
Drága nagybátyám megboldogult Lajos bácsi oktatott réges-rég midőn még cseperedtem, hogy a napunkat megalapozni legjobban egy jó reggelivel lehet…
Midőn felkelt, az első útja a szobában lévő szekrénykéhez vezetett…ahol is egy kupica házi-pálinkával kezdte meg az alapozást… A reggeli tisztálkodás után asztalhoz ült…de nem kapkodva… és sohasem rohanva… Bőséges teával csinált további helyet a fenséges házi étkeknek… Evett ő minden olyat amire ma azt mondják hizlal… vagy éppen rákkeltő… mégsem betegségben halt meg…
Mostantól az étlapomon én is szerepeltetem a reggelit, mert hiszem hogy fontos miként is kezdjük a napot… Ha ez az újfajta rohanó világ nem is akarja megengedni, hogy nyugodtan, és bőségesen reggelizzünk, azért még születhetnek a nap korai óráiban „tápláló gondolatok”…
Amiket reggelire mostantól firkantok, azok igen rövidek, és lehet hogy nehezen emészthetőek, de mégiscsak az én konyhámban születnek… Fogyasszátok türelemmel és megértéssel… Várlak téged is reggelente…
Jó reggelt kívánok!
Körte
-
Bujjék…
Oviskorú leánykám Bogácsa rengeteg kedves mondókával látja el a füleimet. Itt van például ez a sorocska mely szerintem a mai napra pont aktuális:
„Bújj bújj zöld ág zöld levelecske, nyitva van az aranykapu csak bújjatok rajta”
Szóval ma van a napja, hogy újra nyílik az aranykapu… Feltárul egy új világ, melyről szeretnénk hinni, hogy más lesz… Pedig egyenlőre még csak a naptárban változnak meg a számok…a többi már az leginkább rajtad múlik…
Kezdetben vala ügye az ősember… Se vekker, se napóra…csak egy barlang… Akár teremtettünk… akár csak egyszerűen felegyenesedtünk… van bennünk egy ősi ösztön, mely a belső „ritmusunkat” szabályozza. Midőn a kelták felett felkelt a nap… felkeltek… Midőn pedig lement nyugaton… az összes nyugati nép nyugovóra tért… Nem volt e dolog se bonyolult… se stresszes. Mindenki a saját „beállításai” szerint éldegélt…
Miután a jobbra-balra-fent-lent dimenziókat már igába tudtuk hajtani… még mindíg maradt az emberek számára egy igazán megfoghatatlan… Mégpedig az idő!!! Az első nagy feltaláló, ki egy nyári napon botot szúrt a homokba… azt kiáltotta: „No most megvagy!!!” és szemmelfoghatóvá tette az időt. Később azután Gergely írt egy klassz kis naptárat… a svájciak pedig egyre pontosabb órákat kezdtek gyártani…
Az idő azonban csalafinta volt már születésétől fogva… Így ezt mondta: „Hé emberek… ha ti megfogtatok… én is megfoglak benneteket”… és így is tett!!!
Szinte észrevétlenül történt, de mára már ennek a dimenziónak a rabjai… rabszolgái lettünk… Mindegy hogy bagolynak vagy pacsirtának születtél… a munkahelyek például ugyanakkor nyitnak…
Sok biológiai programot kell nap mint hét átírni ahhoz, hogy megbecsült tagjai lehessünk eme társadalomnak! Szül is ez pár fóbiát… betegséget… de ez nemigazán számít… sajnos…Nem…nem tudom a megoldást… Az valahol egy másik síkon, dimenzióban lehet…
Azt viszont tudom, hogy néha néha meg lehet törni az idő hatalmát!!! Node hogyan???Ma éjjel újra átléphetünk az „aranykapun”… Lehet fogadkozni… Lehet álmokat vágyakat társítani az új évszámhoz… Lehet mámorosan trombitálva kidobni a fájó multat… de egyet sajna nem lehet… becsapni az időt!!!
Megviccelni viszont szabad… sőt egyenesen ajánlott! Miként is lehetséges mindez???
Gergelytől kaptunk most pár plusz napot, erre az aktuális évváltásra vonatkozólag… Józanodhatunk akár tovább… de használjuk ki inkább ezt a pár napnyi pluszlehetőséget némi „viccelődésre” az időnkkel…Rajta… Fordítsátok az óráitokat a fal felé… a karórák mehetnek e pár napra a fiókba… A falórák helyére akaszd azt a képet amit karácsonyra kaptál… Az érettségivel is rendelkező okostelefonokon az óra kijelzését nemigazán lehet kikapcsolni… így ezek is mehetnek „némán” a fiókba… Az egyéb „médiákat” is lehet most hanyagolni… A mikrón a konyhában elég egy konyharuhát felejteni…
Próbáljátok hát ki milyen érzés egy kicsit „időtlenül” élni…Feküdjetek le akkor amikor úgy érzitek…ébredjetek mikor a szemetek úgy akarja…egyetek akként ahogy a pocakotok üzen… és minden mást olyankor csináljatok midőn a saját ritmusotok diktálja…
Szokatlan de érdekes élmény lesz…garantáltan… Egészségetekre!!!
Kisgyermekes szülők persze csak az apróságaik bioritmusát tudják „átélni”… amiért én kérek elnézést… de talán eme módszerrel programozhatunk beléjük egy újfajta jövőt…
Ha tetszett eme lazulás… év közben is „csibészkedhettek” néha az idővel!!!Kívánok nektek az aranykapun innen és túl, időtlenül sok bolgogságot…
Szeretettel!
Körte
-
Karácsúnyaságok…és szépségek…
Évéről évre megdöbbent… ahogy barátaim, ismerőseim, kollégáim megnyilatkoznak a karácsonyról. Tudják „utálni” rendesen az egész „hercehurát”…mégis lejátsszák évről évre arctalanul…gépiesen…beiglibe temetkezve…
Tanult…illetve inkább nevelt… viselkedés és szokásformákon alapszik ez az egyre kevésbé kedvelt „népi játék”, ami rég elvesztette sajnos igazi varázsát… A vallási tartalmakon túl, a „szeretet ünnepe” elnevezés is túl van azon, amire egy cséplőgép valaha is feltaláltatott.
Az „adni jobb érzés mint kapni” szlogen megélése is inkább egy tárgyieszköznyilvántartó szoftver adatbázisát bővíti csak…és messze áll az érezhető illetve élvezhető élménytartalmaktól. Az igazi ünnepi örömet csak a kereskedők, illetve a fogyasztói társadalom egyéb vámszedői érezhetik…persze ők is csak akkor ha nem költik a teljes bevételüket újabb felesleges ajándékozásra…
Tiszteletem, és őszinte megbecsülésem mindazoknak, kiknek van erejük s hitük ezen „bűvkörön” kívül maradni! Nekik szívből kívánok ezúton Boldog Karácsonyt:)
A maradék 90%-nak viszont ajánlom hogy olvasson tovább…mert lenne nekik egy szokatlan, ámde csak szívből jövő bátorsággal megvalósítható ötletem!
A karácsonyi „sirámok” leggyakrabban említett vázlatpontja, hogy milyen nehéz is kitalálni, hogy mit is vegyünk szeretteiknek eme nevezetes alkalomra?!? Tán még ennél is nehezebb ezeket a „izéket” beszerezni a megrendezett káosz kapcsán tömegrendezvényként megélhető „bevásárlótúrista” kirándulásokon. Nem is beszélve a családi költségvetések év végi mínuszvégtelenbe fordításáról.
Azt se kéne mindeközben elfelednünk… hogy három olyan nap van csak az évben amely ennyire „szent”!!! Bármely világnézetű illetve politikai beállítottságú hon lakója vagy…ne pazarold felesleges „kanosszajárásra” se eme napokat…sem a megelőzőket…
Mit is ajánlhatnék alternatívaként?!? Jómagam mint a szeretetkonyha üzemeltetője…mi másra is bíztathatnálak…minthogy ajándékozz SZERETETET!!!
Szólok már előre… hogy az ajánlatom kivitelezése elsőre őrült nehéz, mivel régóta szoktatják le az érzésekről, és főleg azok átadásáról az emberiséget!!! Ha valaki nem vállalja ezt a kihívást, az most azonnal induljon inkább valamelyik plázába vásárolni!
Hajolj Közelebb…most elárulom a titkot!!!
Ha áll már a karácsonyfa…és fényes a csillogás (de enélkül is működik) akkor menj oda a legközelebb lévő családtagodhoz és öleld magadhoz… Zavarod leplezésére mondhatsz ilyeneket hogy…Boldog karácsonyt…Szeretettel karira…Ecet erre…Ecet arra…
…de a lényeg az hogy öleld legalább 1 percig!!! Hosszabban is lehet, de a 60 másodperc az a minimum!!! Mindeközben nyisd ki a szívcsakrádat, és engedd át szereteted érzését abba a lénybe akit ölelsz! Ha jól csinálod… válaszul pont ugyanannyi szeretetet kapsz vissza amennyit adtál!!! Talán hihetetlen de így mindketten egyszerre vagytok túl az ajándékozáson…persze ha bírjátok lehet mégegyszer:)
Figyelmeztetlek!!! hogy az érzelmi központunk nagyon rövid kábellel van összehuzalozva a könnycsatornánkban lévő elzárócsapokkal!! Ezen fizikális tény ismeretében bátran kijelenthetem, hogy minél nedvesebb egy karácsonyi „összejövetel” annál szeretetteljesebb is.
Bármit is mondtak anno a szüleid…ne kapkodj az „elzárócsapok” után! Ha kifogytak a könnyeid menj ki inkább a konyhába és igyál gyorsan vizet:)
Hiszed vagy nem…de aki ilyen ajándékot ad és kap…az jövőre is nagyon fogja várni a karácsonyi ünnepeket:) Persze nem kell egy évet várni…születés…névnap…és egyéb családi rendezvények is alkalmasak a „szeretetosztásra”…
Zárszó…a fenti javaslatomat véghezvinni tudom hogy nehéz…de leginkább szokatlan… Ennek okairól tucatnyi blogbejegyzést írhatnék…Tisztában vagyok vele, ha netán valakit nem kedvelsz…azt tényleg nehéz megölelni…de ha megtörténik…akkor az átadott „frekvenciák” tényleg működnek…és még az „örihari” fordítottja is lehet belőle:) Ígyhát bátran tedd le a „konvenciókat” …és csak ölelj és ölelj!!!
Ölelésekkel teli szeretetteljes boldog karácsonyt kíván a főszakács!
Körte
-
Sznobok legyünk vagy szabadok…
Ez a kérdés válasszatok…A tévhiteink istenére esküszünk esküszünk hogy hazugságot többet nem eszünk…Hisz nincs fényesebb az észnél…Mi hajt…S jobban élesíti a bennünk lévő zsivajt…
A rövid de rémesebb mint rímesebb bevezető után…most ismét gondolkozzunk együtt egy korábbi témában: https://szeretetleves.hu/2015/03/13/allati-intelligensek-vagyunk/ Itt ismét az irányban forgolódnak a gondolatok a szűk koponyámban, hogy miként is lehetünk mi emberek ennyire „félrevezetve”?!?
Szeretnék egy új lakást…Hiszen mint tudjuk a tárgyakat is lehet szeretni…Bemegyek hát a legközelebbi barkácsáruházba… Veszek 13000db téglát… 47köbméter betont… 2461db cserepet… 34db 12×12-es 8 méter hosszú gerendát, sok-sok csavart, szeget, sőt maltert is rengeteget…majd elhúzok vele valamerre…Mivel akció van, ezért 10%-al olcsóbban megúsztam a vásárlást, mintha korábban jöttem volna. Ennek számomra van egy olyan üzenete, hogy Pató Pál úr jár mostanában a legjobban, hiszen ő „ej ráér” mindig megvárni az akciós árakat. Persze mindenki tudja, hogy amikor kiteszik az akciós táblát olyankor már sietni kell, mert rengeteg névrokona van a Palinak, és mindenki a csodás pillanatra vár…ami csak a készlet erejéig, illetve a következő reklámújság lapzártájáig tart.
Elhagytam valamit…de nemcsak az agyamat…azaz négymillió hatszázötvennégyezer ötszázkilencven forintot hagytam ott a pénztárnál. Ugyanis már a múlt évben kiszámoltam, hogy ez pont ennyi lesz… de gondoltam megvárom az akciót… Mégis ugyanannyit fizettem… Szóvá is tettem mindezt a pénztárgépnek… de csak ennyit mondott géphangon…”ó..ió..ció…áció…láció…infláció”. No később rájöttem a megoldásra. Valószínűleg ez a fura szó nem azt jelenti, hogy a téglához több anyagot használnak, és azt sem hogy simábbra mosatták a Dunával a kavicsot a betonban. Inkább csak arról lehet szó, hogy az új 10.000-eshez több festék kell, és emiatt drágább az előállítása, tehát maga a pénz kerül többe, így emiatt nem érhet már annyit mint a régi tavaly!!!
Nekem sem a Duna mosta az agyamat…Szóval sok mindent elhiszek már…csak úgy rutinból. Felpakoltattam mindent a parkolóban egy kamionra…de nem tudtam eldönteni hova menjek. Először Iharosra gondoltam, azután Telki, Csepel, és Budapest II.-kerülete is eszembe jutott. Hol lesz nekem a legjobb helyen az új házam. Szerencsére vannak nekem olyan haverjaim, akik érdekesen látnak bifokális szemüveg nélkül is. Megkérdeztem hát őket, mit is kezdjek evvel a sok jó minőségű építőanyaggal. Meg is találtuk a legjobb megoldást hamar. A második kerületben a Battai úton, pont a Krecsányi utcával szemben találtam egy üres telket, örök panorámával a zsákutca táblára. Oda is vitettem az anyagokat!
Az építész szakma jól csengő…hiszen már a nevében is benne van az „ész”… Másnap a szakértőmmel kimentünk a „terepre”. Felmérte a területet, valamint hogy mennyi anyagot vettem, és boldogan újságolta, hogy ebből a kilenc millió háromszázkilencezer százkilencvenhat forintnyi anyagból csodás kis házat tud építeni nekem. Hihetetlen!!! Ez életem eddigi legjobb befektetése!!! Attól hogy idehoztam az anyagokat a II.-kerületbe, már rögtön ennyivel többet ér?!? Emiatt nem is bántam amikor a mérnököm felvilágosított, hogy az ő munkadíja közel háromszor annyi, mintha Iharosra terveztetném ugyanezt a házat. Persze ezt sem értettem, de mit számít, amikor egyetlen rövid kamionos úttal megkerestem a rávalót!
Az építésben részt vevő iparosok is tudták a dolgukat…Sokszor mondták, hogy milyen szép helyet is választottam, hiszen itt dupla annyiért falaznak nekem, mint mondjuk ezt Csepelen tennék. Gondoltam a jó levegőt, meg az ő egészségüket meg kell valahogy fizetni…A szorgos munkájuknak, és az ő anyagi támogatásuknak meg is lett az eredménye:
Most mielőtt beköltözünk…megyek és elintézem a hivatalos papírokat…na de hopp…mi ez az autó ház előtt…evvel a „NAV-igáció” felirattal. Először úgy gondoltam, hogy a gépjárműből a Google fényképezi a házikót, nehogy kimaradjak az utca szintű nézetükből. Tévedtem, mert az autóval a „kimutatás készítő” úriemberek érkeztek. Addig osztottak szoroztak míg tudtomra nem adhatták a jó hírt! Én mától huszonhétmillió kilencszázhuszonhétezer ötszáznyolcvan forintos ingatlannal rendelkezem. Hurrá gondoltam!!! Csakhogy valami igazolásokat is kértek…de nekem csak egy számlám volt a barkácsáruházból…tudod…négymillió hatszázötvennégyezer ötszázkilencven forintról. Mondták, hogy most bajban vagyok…miért nem építkeztem mondjuk Kenderesen?!?
Eddig a történet…hogyan is tettem szert ily hatalmas „vizuális vagyonra”!!! Magamban is megdöbbenve írtam le ezt a „rövidke” sztorit, hogy érzékeltessem mennyire is vagyunk magunk, és a körülöttünk lévők által becsapva. Miért gondoljuk azt, hogy egy ugyanakkora atomszerkezetnek megváltozik az értéke, ha máshova rakjuk le?!? Hogyan is tudták a fejünkbe sulykolni azt, hogy egy Rózsadombi ház ötször, tízszer annyit ér mintha mondjuk Encsen építették volna fel???
Még több kérdés is fogalmazódott bennem…???
- Miként létezhet ugyanaz az anyag, ami a periódusos rendszerben arrébb sem tud mozdulni egy rubrikát sem, különböző „értékeken” a társadalomban???
- Miért van az ha egy szorgos honpolgár mondjuk Laskodról a saját maga által küzdelmesen felépített házából költözne Nyíregyházára, és az ingatlanáért még az építőanyagok árát is alig kapja meg???
- Mily agyi tudathasadás bátorítja fel egyes embertársainkat arra…hogy „felsőbbrendűnek” érezzék magukat attól, hogy más postacímre jönnek a leveleik???
Fogjátok???
-
Sajnálom…
Nohát bár többször is megfordultam a nemrégiben Körmöcön…de Sajnálom, hogy erről még nem írtam…
Pótolom majd az imént, vagy legkésőbb…Hakác Pista bácsi Sajná-lom tanyáján fogunk elidőzni majdan…
-
Péntek 13…
Igen ez egy szerencsés nap…Persze nem mindenkinek… Akinek „rágósak” az ételeim és nehéz „megemésztenie” az talán nem örül, hogy 2015 február 13.-án pénteken elindítottam ezt a blogot. Aki „ínyenc” az remélhetően vidámabb attól hogy „éttermet” nyitottam. Jómagam pedig ma arra ébredtem, hogy ismét péntek 13.-a van. Azaz itt van az egy hónapos „évforduló”…
Én magam nem vagyok babonás…de valahogy „bizsergetőnek” érzem, hogy két egymás utáni hónapban is péntekre esik tizenharmadika. A legközelebbire egészen novemberig kell várni…és azután egészen 2016 májusáig…Reményeim szerint nem lesznek majd olyan ritkák az írásaim, mint ahogy ezek a „kiemelt” napok sorjáznak a naptárban…
Most még kevés étel van az étlapon…de remélem előjön a fejemből rendszeresen pár recept. Ma megszületett https://szeretetleves.hu/2015/03/13/allati-intelligensek-vagyunk/ és belejött már a fejembe a „Sznobság tévképe…” című leendő bejegyzésem témája.
Köszönöm…ha nem csak 13.-án olvastok…és örülnék több „bátor” hozzászólásnak…
-
Állati intelligensek vagyunk…
Vannak mindenféle izmusok…amik nem mindig eléggé izmosak…azaz nem mindig állják meg a helyüket. Pontosabban itt nem a „helytállási együtthatóról” beszélek, hanem arról miként is teszünk magunkévá egy-egy „hitrendszert”. A sokfajta „izmus” sok különböző embert kíván, mivel egyes emberekbe nem tudnának gyökeret verni egymással szögesen ellentétbe lévő állítások. A bolygónk jelenleg mérete lévén akkora, hogy szerencsére nagyjából el tud különülni többféle nagyobb hitrendszer…persze ahol ezek keverednek, ott kialakulhatnak feszültségek, aminek a legdurvább „kisütési” módját háborúnak becézzük.
Most nem is világnézet, és vallási izmusokról szeretnék kinyilatkoztatni… Inkább az emberi „egó” egyik legfőbb tévedését szeretném körüljárni. Hogy a darwinizmus, vagy más tanok által érezzük e magunkat felsőbbrendű fajnak, azt most nem akarnám boncolgatni. Az biztos viszont, hogy a kollektív tudatunk legnagyobb „félre-ismérve” az, hogy ebben az állítólag kerek világban mi emberek vagyunk a „csúcs”.
Nem tudom miért hiszünk ebben…hiszen egyetlen apró mikrolény is képes az életünket kioltani, és egy „agyatlan” hangya is hazatalál GPS nélkül. Persze gyermekkorunk óta azt tanuljuk, azt sulykolják belénk, hogy igen tekervényes agyunk „kívülállóvá” tesz minket. A teljes flóra, és fauna felettivé avanzsál minket ez a „tanítás”. Mi emberek mindent jobban tudunk, és mindent ügyesebben csinálunk, mint bármilyen más élő organizmus is ezen a földön. Annyira erőssé teszik bennünk ezt a hitet, hogy tényleg el is hisszük…majd ezen „tévhit” fényében vagyunk képesek leélni egész életünket.
A kiváltságos „hiperintelligenciánk”…Rengeteg „maszlagot” képes a fejünk ennek fényében befogadni. Ezen magabiztos tudatban igázzuk le a környezetünket, embertársainkat, és tesszük élhetetlenné a saját életünket. Tulajdonképpen akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy „be vagyunk csapva”!!! Igen, mert hagyjuk magunkat átvágni. Talán csak azért mert mindez „kényelmes” számunkra, és nem igényel önálló gondolkodást? Vagy talán csak azért, mert oly korán kezdenek minket megtanítani hazudni, hogy „beégett” létformává válik bennünk ez az egész. Amikor például megnézzük a Mátrix trilógiát a moziban…sokan tán azt hisszük, hogy csak egy piros, és egy kék színű kapszuláról szól, amelyet táplálék-kiegészítő szerekkel töltöttek meg. Pedig ha mélyre ásunk eme történetben rájöhetünk, hogy tényleg mennyire át vagyunk „izélve”…
Állati intelligencia teszt…Hogy fenti állításaimat példával is bizonyítsam elvégeztem egy kísérletet az emberi, és állati „beégetett gondolkodásmód” különbözőségének vizsgálatára. Sikerült szereznem hozzá egy vadi új, igen jól kinéző frissen nyomott tízezerforintost! Íme:
Fontos, hogy újfajta legyen, azaz jól nézzen ki, hisz az emberi oldalon nagy szerepe van a külcsínnek a „dolgok megítélésében”, és persze az is szükséges, hogy szinte nyomdaszagú legyen, hiszen az állatoknál a szaglás erősebben dominál sokszor a vizuális kontrakciónál.Kísérleti alanyok…Először is az állatiak…A szomszédok most dolgoznak, és nem engedtek be… Emiatt Frenky kutyámat választottam tesztalanynak, illetve kontroll négylábúnak kineveztem az ivarilag már nem befolyásolt Teót. Mindketten a négylábúak rendjébe, illetve azon belül a spánielek osztályába tartoznak. Frenky már tíz éves, és sok vizet látott lefolyni a Bentán. Teó ki hordozza a genomját, még fiatal…azaz nem rontották el az évek. Emberi oldalról magamat neveztem ki, ami igen nagy megtiszteltetés! Helyi időszámítás szerint több mint fél évszázada vagyok e fizikai testemben, tehát a „félrevezetés” rengeteg formájának vagyok testi és szellemi élvezője.
Maga a teszt…Mielőtt a kültéri „vizsgálatokra” kerülne a sor…magamon próbálom a hatást. Forgatom a pénzt a kezemben, és nézegetem. Mivel jó iskolákba járattak ezért „elhiszem”, hogy milyen szép, esztétikus…sőt avval is azonosulni tudok, hogy micsoda nagy értéket képvisel! Most kiviszem a kutyáimhoz…Nagy örömmel ugrálják körül a bankót, de mivel nem jártak még nyomdában, ezért nem tudnak a hatalmas gépekre asszociálni az illatból. Kész ennyi??? Csodálkozom, hogy nem akarták elvenni tőlem…miközben annyira értékes! Megdöbbenek a viselkedésükön, ezért hívom rögtön az egyik macskámat. No láss csodát…neki se kell…sőt még dorombolni sem hajlandó a papírpénznek… A teszthibák kizárására, mindezt megismételtem egy fém kétszázforintossal is. Az eredmény szinte ugyanaz…a különbség mindössze annyi, hogy bár némileg nehezebb a kétszázas, mégsem éreztem oly értékesnek, mint az imént azt a másik papíralapút.
Értékelés…Bármit is mondanak az izmusok…a fenti kísérletből kiderült, hogy nem mi emberek vagyunk a legintelligensebb élőlények. Több „fejletlen egyszerű élőlény” is bizonyította a hamis világunkat. Ők tudták, hogy annak az „izének” a kezemben semmi, de semmi természetes értéke nincs. Mi emberek vagyunk csak képesek elhinni, hogy pár grammnyi cellulóz származék, összekenve különböző tintákkal…az értékes…
Ezek után csak azt kérdezem…elgondolkoztál már ezen!!!
-
Kérlek, bocsáss meg…
Egyre többet vagyok Körmöcön tanulni ezt a Ho’oPoNoPoNo varázsolást. Egy ilyen alkalommal mesélt nekem Manyi néni Körmöc híres tornyáról, aminek használatával könnyen lelhetsz megbocsájtásra! Figyelj csak…
Külső építészet…Arról már írtam nektek, hogy milyen is Körmöc belül és körül, mely tényeket a helyi környezetórán Bálványosi tanárnő már lexikonból oktat. Szó nem eset viszont a külső építészetről. Egy helyi mérnökkisasszony Ma Tekla tervezte ugyanis kívülről a helyiség legnagyobb építményét a Bocsika tornyot. Amiatt beszélünk külső építészetről, mert a torony belseje nem tervezhető, hiszen oda csak erős szánakozás, mély megbánás, és őszinte megbocsájtás segítségével lehet bejutni. Hagyományos lépcső, lift, hall, és forgó kilátó nem része a toronynak. No, akkor mégis minek ez a kettőezer-négyszázötvenhét méter mély, látványosságnak is beillő magas szerkezet?
Mesélek egy példát… A Dörömbőcz család pontosan négyegészöttized sétányira lakik a főtértőr. Egy pillanásnyira az Ő családi birtokuktól éldegél Tekla Etelka, aki bogácsokat készít szelefából a háza mellett lévő kis műhelyében. Talán ti is tudjátok, hogy a szelefa feldolgozása nem egyszerű feladat. Ez a törékeny kis hölgy mégis könnyedén meg tudja oldani mindezt, az általa kifejlesztett berendezéssel. Találmánya a borgolyozó gép ugyanis szabályosan lesüti a kérgét a szelefának, így annak belseje is megpuhul. Így már könnyedén lehet bogácsot csinálni belőle. A szerkezet működése közben azonban henna illatú füst keletkezik, mely bár kellemes szaglású, de erős tömörülésben mégis csak fullasztó. No és ebből lett a baj! Ha a Köszke erdő felől fúj ugyanis a szél, akkor fent a csömölyön eltávozó füst éppen Dörömbőczék kertjére telepszik. Jöttek is haránt a család tagjai sorban, és beoltották Etelkát haraggal.
Milyen is ez a torony…Elsősorban hatalmasan magas, mindeközben nagyon mély. Kívülről meg lehet próbálni feljárni rá a felszínes megbánások lépcsőjén, de ez kockázatos. Hatalmas fűzfához hasonlít a felépítése, ahol a lelógó ágak tulajdonképpen a függőlegest statikálják. Mivel minden tornyot sugárzás miatt építenek, ennek a toronynak is van ilyenje. Ez távolról leginkább negatívnak tűnhet, de annak, aki járt már valamelyik toronyszobában valaha, annak bizony nagyon is pozitívnak érződő ez az erős, de egyáltalán nem káros körsugárnyaláb. A lehajló ágak óriás levél formájú szobácskákban végződnek, így aki épp bocsizni akar, az nagyfokú intimitás közepette teheti. A bocsi szobákban elhangzottakat a torony különleges pszihoelektronikus erősítő rendszerén keresztül sugározzák ki az éterbe, mely közeg persze nem tévesztendő össze ama erős altató szerrel.
Etelka rémessége…A haraggal beoltáshoz senkinek nem kell orvoshoz menni! Csak találni kell egy vagy több személyt, akire az ember mélységből haragudhat. Ám a felmerülő neveket szükségtelen beírni bármiféle keresőbe. Jönnek azok maguktól az ember méregpotrohába! Pont úgy mint ahogy a szelefa füstje feketéllik odaát a szomszédban. Lett is itt harag mint fennen említettem fergeteges. Tudták azt, hogy maga a harag találta fel az örökmozgót, és csak később adta el a szeretetnek?!? De bizony!!! Minél több füst, annál több harag, minél több harag annál több füst. Midőn szomszédjai megharagudtak Tekla Etelkára, Ő viszontharagból egyre több szelefát rakott a borgolyozó gépbe! Bár a füst nem hozzá szállt, mégis majdnem megfulladt, az egyre gobolyodó haragtól. Ekkor aztán Etelka ráeszmélt, hogy nem akar Ő még hirtelen halált, s testének földbe fektetését! Hisz akkor példának okáért kihal majd a bogácsgyártás ősi tudománya!
Csendes Béci jótanácsa…Béci úgy nyolc szemeszter óta udvarolt Etlekának. Midőn meglátogatta barátos hölgyét észlelte ám, hogy a hőn áhított mellkas belsejében hogyan gyűlik fel a harag, s miként fojtogatja, s lehetetleníti el ez a tény mindennapjaikat. A mi kis Csendesünk azonban huszonnyolc holdtöltével ezelőtt már megérte ugyanezt! Béci hajdanság Hang Orkánékkal csapott össze, kik a környezet szennyezését audió-vizuálisan oldották meg akkoriban. Lett is ebből paté és csete! Bélusunk tehát a saját bőrén belül érezte már a fekete és gömbölykésen kavargó haragot. Cica Berciék, és Agár Jázminék példája azonban anno jó útra térítette.
Cicáék esete…Azt gondolom, hogy nemigen kell ecsetelnem, hogy Agár Jázmin, és Cica Berci miért is volt haragban?!? Ez olyan ösztöngenetikus késztetési alapharagként definiálható. Ebben az esetben is majdnem kettőshalállal végződött az ominózus eset! Tekla mérnökasszony akkoriban már nemcsakhogy megtervezte a különleges szerkezetű tornyot, Hanem Rom Walter úrék kivitelező csapatának segítségével fel is építette azt. Magát az építkezést pedig Manyika szponzorálta sok-sok szeretettel. Az épület elkészültét a helyi újságokban propagálták, és funkciólistákat helyeztek el óriásplakátokon. Dőltek is a népek szinte azonnal! Rengetegen éltek Körmöcön haraggal a szívükben, amit a bocsiszobákban némi belső szenvedés árán ugyan, de levethettek. Nagy sorbaállás volt a kezdetekben, de ahogy békült a nép úgy üresedtek az intim kisszobák, és úgy váltott a torony színe feketéről, egyre pirosabbra. Berci és Jázmin már az első napon sorra kerültek, s azóta már nagyon jó barátok! Olvastam valahol valami mondást régebben a kutya-macska barátságról, de ez itt Körmöcön nem stimmelődne amúgy sem.
Mit mondott Béci Etelkának… Egyszerűen elmesélte a saját esetét ami vele és Hang Orkánékkal történt. Elmondta, hogyan vette rá saját magát, hogy elmenjen a toronyhoz, és egy csendes pillanatban bocsánatot kérjen Orkánéktól. A torony mindezt kisugározta, majd másnap Hangék egész családja elment a toronyhoz, és mindannyian béreltek egy-egy szobát. Ők is bocsánatát kérték Bécinek, a sok hangoskodás miatt. Ez a pszihoelektronikus erősítő pedig csodákra képes! Elérkeztek a hullámok Bélánkhoz, és melegséget sugároztak a szívébe. Ő azonnal megbocsájtott, és a fekete haragfelhőket el is vitette Hakác Pista bácsi Sajná Lom tanyájára. Képzeljétek el, azóta együtt jár Bélus és Hangék egész pereputtya diszkóba, és más napokon pedig együtt mennek elcsendesedni a Köszke erdőbe.
Hallgatott reá…Etelka csendesen hallgatta Csendest, majd abba hagyta a puffogást. Felöltözött és elindult a négy és fél sétányira lévő Bocsika toronyhoz. Nehéz útja volt! No nem azért, mert aznap épp esett az eső, és hűvös szél fújt nyugat-kelet felől. Hanem azért mert mindannyian tudjuk milyen nehéz is bocsánatot kérni. Saját lelkünk hamis igazát kell megtörnünk mindehhez. Ez fájdalmasan gombócos tud lenni, és erős elszántsággal kell párban járnia, hogy megtörténhessen. De megéri a lélektekeredés, mert a tornyot elhagyva, akár euforizálódhatunk is. Szóval Etus megérkezett a toronyhoz, s kibérelt egy üres bocsiszobát. Itt azután bocsánatot kért Dörömbőczéktől. Mindez az éterbe került, és hazafelé menet csodálkozva látta a volt haragja alanyait a torony felé tartani. Mivel az Ő szívében már nem volt mérgesedés, így volt ereje összehegeszteni egy penderetet, mely füstabszorbenizációs technikával elnyelte a borgolyozó gépből kiáramló légtrutyit, majd mindezt hővé alakította és az üvegház fűtésére alkalmasította. Így hát nem ment több füst a műhelyből többé sehova.
Másra is hatott…Dörömbőczék is mint érzékelhettük, szintúgy ellátogattak a toronyba. Hazaérve észrevették, hogy se füst, se harag! Át is mentek rögvest Etelkához, és személyesen is bocsánatot kértek. Persze ha nem laktak volna egymás mellett, akkor telefonon, vagy postán is megtehették volna. Bár ez a történés egy hozzáadott kedves gesztusként vendégszerepelt, hiszen a torony addigra a békülésüket rég kisugározta. Azóta legnagyobb fiuk Pánics már tanonc lett Etelka műhelyében, és nagy örömmel sajátítja el a bogács készítés mesterfogásait. Nem hal ki hát ez a híres míves mesterség sem! Béke és boldogság jellemezte ezután kapcsolatukat, mint ahogy egész Körmöcöt is ezen szépérzések lengik körül. Nem véletlenül állt hát ott a Bocsitorony!!!
Műszaki adatok…Tekla úrhölgy elmondta a riportálásban, hogy a tornyot úgy tervezte, hogy táveléréssel is működhessen, hiszen a kisugárzás oly jellegű, hogy akár fényképen is átmegy! Azaz aki távol lakik a toronytól, illetve a haragosától, annak elégség ha előveszi morcának fényképét, midőn elképzeli a toronyszobát maga körül. Ezután már csak ki kell mondania szívbelülről a „Kérlek Bocsáss Meg” varázsigét, és minden úgy történik, mintha a Körmöci toronyszobában lenne. A licensz, azaz a torony használatának joga abszolút nemzetközi és teljesen ingyenes! Tekla miért is kérne pénzt ezért, hiszen Körmöcön él!
-
Látlak téged…
Évente kettő-három-négyszer megnézem…Örülök hogy anno James Cameron volt akkora zseni, hogy képes volt látni odabent a fejében ezt a történetet. Az már csak apró plusz, hogy a „jelenései” tömeges vizualizációja céljából képes volt összelapátolni azt a 237 millió dollárt, melybe állítólag a teljes film került. Amikor nálunk is építettek neki egy különleges mozit…akkoriban épp egy olyan fóbiával küzdöttem, ami a bezártsággal párosul…így sajnálatos de nem volt IMAX élményem. A több mint két és fél órás játékidőt is iszonyú hosszúnak értékeltem…de azóta tudom, hogy ezt az álmot képtelenség lett volna rövidebbre vágni… Remélem láttad…
Nem olvasok kritikákat a filmekről…mert úgyis teljesen egyedi és személyre szabott az élmény, az érzés amit egy film, vagy egyéb más alkotás létrehoz a fejünkben. Sem elő-ítéletes, sem utó-ítéletes nem akarok lenni mások „szakavatott tolla miatt”…így inkább a saját érzékeimre, érzéseimre hagyatkozom. Nos épp ez a film az egyik olyan, amely képes újra s újra felfedni az önmagamban mélyére hajított bölcsüléseket, melynek megértését ezúton tanácslom néked is. Én nem filmkritikát írok…csak a filmen keresztül közelítek meg pár általam fontosnak tartott gondolatot…
Van kinek csak „kék”, van kinek csak „scifi”…de azért sokaknak „lejut” a film igazi mondanivalója a mélységekbe. Nem véletlenül „panaszkodott” sok embertársunk „depressziós” hangulatról a mű megtekintése után. Hiszen előjön az a csodavilág odabentről, illetve feltárul egy oly igazság, melyről tudatosan „lenevelnek” minket évszázadok óta. A belső ösztönvilágunkat azért szerencsére mégsem tudták teljesen elnyomni. A film olyan hatással van a lelkünkre, mint a szilvásgombócokra a forró víz. Kavarognak forrnak benne, azután feljönnek a felszínre, ahol mintegy megvilágosodnak. Akkor már tisztán látják, hogy ki is fogja megenni őket.
Az „izmusok” kiforgatják az agyunkat…Képesek vagyunk elhinni, hogy egy különleges magasabbrendű faj vagyunk ezen a planétán. Azt tanítják nekünk, hogy „kiemelkedtünk” a majmokból, és rögtön „intelligensek” is lettünk. Pandorán a Navik folyamatos „csatolásban” élnek az őket körülvevő természettel. Van annyi „eszük” és főleg „hitük” hogy értsék ezt a fajta konszenzust. Mi emberek viszont egyszerűen „kitagadjuk” a magunk körül levő világot…és ráadásul képesek vagyunk elpusztítani is azt. Egyszerűen nem fogjuk fel, hogy a körülöttünk, és bennük élő mikroorgazmusok, egysejtűek, fák, bokrok, levéltetvek, és milliárdnyi élő organizmus nélkül nem létezhetünk. Mi is csak atomok tömörülése vagyunk, melynek komplexitása a saját „agyunkkal” is a végtelenbe tendálóan felfoghatatlan.
Eltúlzott ez a bátorság…mellyel kiragadjuk „létterünket” a természet egységéből. Házakat építünk önkényúrként a „közös-léttérben”. Azután ha a hangyák tüntető kis zöld zászlókkal átvonulnak a nappalinkon…még mi vagyunk felháborodva?!? Még mit nem!!! Ezernyi példa soroz a fejemben…csak éppen azt nem értem, miért is lettünk pontosan ilyenek?!? Önző, garázda, beképzelt, és önhitt egyedek a világunk létterében?!? Ha tudod a pontos okot szólj hozzá légy szíves ezen bejegyzéshez!
Látlak téged…A szeretetleveses írásaim legfőképpen az érzelmekhez próbálnak kapcsolódni. Most nem is leginkább a fentiekben említett „szeressük tiszteljük a körülöttünk lévő természetet” gondolat átvitelére gondolok, hanem az egymás iránt érzett feltétlen, és átható vegytiszta szeretetre. Akárhányszor is nézem meg az Avatar-t, és meghallom a „Látlak téged” szavakat…mély borzongás fut át a lelkemen, mely a szőrszálaim hangulatát is emelkedetté teszi. Az érzem amit talán a legmélyebb szerelem közepette érezhetünk, amikor úgy érezzük, hogy eggyé válunk szeretetünk alanyával, és együtt élünk vele legbelül. Halljuk, érezzük a gondolatát, az érzéseit, és eggyé válunk térben s időben egyaránt. Ez a film másik legnagyobb üzenete!!! Ha inkább ezt tanítanák nekünk az iskolákban…nem kellene leigáznunk sem Pandora bolygóját, sem a Földünket…
Látlak téged!!! …és TE engem???
-
Köszönöm…
Köszönök mindent…no de hogyan…Körmöcön lestem el ezt is…
Nemsokára tollba mondom a Köszke erdő fái alatt történteket…
-
Szeretlek…
Még tavaly amikor Körmöcön voltam nyaralni, akkor hallottam először a Ho’oPoNoPoNo varázslatokról… Leírom hát ahogy érzékeltem, hogy miért is oly fontos a szeretet…
Körmöc, és környezete…Körmöc életszertára Bandázs megye jobb szélén, úgy kicsit délre terül el. Sok bekernyés veszi körül ezért tekintik oly elzárt településnek mert egyetlen Ottó-pályáról sem látszik! Még távkukkantóval sem. Bizony itt nagyon könnyű élni. Minden van e léthelyen, ami a földiséghez szükséges. Itt van például Manyi néni a Belehúz utcából. Ő például tele van szeretettel. Annyit termel belőle, hogy nem csak a szombati piacon árulja ingyért, hanem lépten-nyomon ad mindenkinek, akivel hét közben is találkozik. Nem beszélve a vasárnapról, amikor elmegy a templomba és a Jóistennek is juttat a terményéből. Nem is véletlen, hogy a Jóisten szemében, és lelkében kiemelt területnek számít Körmöc! Mert hát itt lak ügye Manyi néni, aki Őfenségésségét is ellátja szeretettel.
Manyika élete, és a helyi iskola szerepe…Sokan most csodálkoznak?!? Manyinak miért is van ennyi szeretete? Aki ezt nem tudja, bizonyos hogy nem Körmöcön járt iskolába! Vagy ha oda is járt mindig lógott a fizika órákról! Pacsni úr a fizika tanár pedig minden évfolyamnak külön-külön, újra s újra megtanította Én-Stein feltaláló úr „Szeretetet-megmaradás” törvényét! Mi is ez a törvény, és miért is fontos ennek az ismerete a Körmöcieknek?!?
A feltaláló élete…Én-Stein feltaláló úr csendes otthonülős óráiban ugyanis rájött miként terjed a szeretetet a levegőben, a vízben, és egyéb matériákban. Vizsgálódásai során azt is kimutatta, hogy légüres térben is könnyen biztosítható a burjánzása. A képlet amit leírt, matematikailag ugyan nehezen igazolható, de hát számolni úgyis fejben szokás, érezni pedig szívtájékon.
A Szeretet-megmaradás törvénye…Végy egy egység jó erős hígítatlan szeretetet. Nagyon vigyázni kell a szeretet tisztaságára, mert hígítás esetén hamar elvész a „feszültség oldó erő”! Ez egy erős kovalens kötés, ami a szeretetmolekulákat összetartja. Már 3%-nyi hígító anyag hatására elveszíti az „őszinteség” molekuláját ez a vegyület, és ebben az esetben már bizonyítottan nem kellően hatásos az alkalmazása. 10% feletti hígításnál, pedig már teljesen felbomlik maga a molekula, azaz lehetetlenné válik bárminemű célra történő felhasználása. Emiatt esetleges otthoni kísérleteinknél törekedjünk a „vegytiszta őszinte szeretet” beszerzésére. Szóval tudósunk kimutatta, hogy a szeretet hasonlóan viselkedik a már korábban feltalált örökmozgóhoz! A tesztek során megmutatkozott, hogy minél több szeretetet adagolunk akár orálisan, akár vénán át egy élőlénybe, annál többet nyerhetünk vissza. A kémiai képletekkel nehezen leírható folyamat során ráadásul előfordult, hogy több szeretetmolekula jött a kísérleti alanyból visszafelé, mint a beadott dózis. Feltalálónk ekkor érzékelte, hogy nagyobb felfedezést tett, mint korai névrokona, aki az atomenergiával kapcsolatban írt értekezést.
Manyi néni kertje…Mivel a fizikai, és kémiai alapokat már tudjuk, ezért most már könnyű elképzelni Manyi néni kertjét, és az ott folyó termelés mértékét, s mikéntjét. Elsősorban kiemelném, hogy Manyi néninek van az egyik legnagyobb kertje a községben. Mivel a kert az egyik oldalán sincs elkerítve, ezért bárki ültethet bele szeretetet, és ha szükségét érzi, szabadon válogathat, akár a palántákból, akár a kifejlett növénykékből is. Sőt a bekernyés melletti óriás „szeretetfáról” is akármikor csemegézhet akárki. Manyi néni ezért is nem kér semmit cserébe a szeretetéért, mert tudja, hogy az „áruját” mindig visszakapja, azaz nem fogy ki a molekulákból a kert, sőt inkább csak bővül. Szóval, mint látjuk ez jobb befektetés, mint amit a világ más részein valahai is használtak gazdagodási céllal. Zsiga a helyi rendőr többször is látott szeretet tolvajokat a kertben garázdálkodni, de mivel a vegyület, a tolvajok medulla oblongata-jára is erősen hat, így általában minden ellopott szeretetet visszahoztak! Sőt 8.452.345db tolvajról van nyilvántartásunk, aki a szer hatására a településre költözött! Mint már írtam Körmöcön a Manyi néni telke foglalja el a legnagyobb területet. Ezen persze nincs miért csodálkozni. A hely keleti kenetteljes részén található Hakác Pista bácsi Sajná-lom tanyája, délen pedig folyamatosan dédelgeti a Köszke erdő fáit a halkan legyező szél. A templomról és a piacról már írtam, de a legmagasabb építményünkről, a kettőezer-négyszázötvenhét méter mély Bocsika toronyról még nem. Nahát, ezt aztán látni kellene mindenkinek. Sajnos a helyi optikusnál sem tudtam olyan lencserendszert beszerezni, mellyel ezt a méretet örökíteni lehetne.
-
Kell e leves neked?!?
Alapszükségletünk a kaja…mondjuk a főétkezés…
Az első fogás lenne… a szeretet levese…
De néha elhalasztjuk…
Úgy gondoljuk elég lesz a főétel…
Főfogásnak ügye mégiscsak itt van a testiség…
Egy jó kis szex…az mondjuk mindent megold…
Ha szuperül kever a szakácsunk akkor majd mindent belefőz…
Mégis miért van az, hogy utána sokszor mégis üresnek érezzük magunkat odabent?!?
Ijedten hívjuk a pincért, s rendelünk!!! Főúr…édességet de azonnal!
No ettől már eltelünk…
De mi történik??? Ily gyorsan emésztünk? Vagy valami kimaradt???
Jesszusom!!! Hát a levest megint elfelejtettük!!!Hiányérzet…
Én úgy gondolom… mindennek van alapja… Talán a főétkezéseknek pont a leves…
Az emberi kapcsolatoknak meg leginkább a szeretet…
Tanuljunk hát együtt főzni szeretetlevest…hiszen ezt iskolákban sem tanítják…
Ha megengeded leírom hát azt a pár receptet, amit már tudok…
Persze nem garantált, hogy ízleni fog…az én szájízem…
Ezért kérlek írd majd le te is, ami szakácskönyvedbe már szerepel…
Hagy próbáljuk legalább elképzelni, az érzéseid ízét…
Hiszem, hogy minél többen kóstolgatjuk majd, ezeket a különleges ízű izé ízéket…
Annál jobbá válik bennünk, s körülöttünk a világ!!!
Köszönöm!Hozzávalók…a víz…
Levest talán a legkönnyebb főzni…gondolhatnánk…
Víz ugyanis van mindenütt…legfőképp a testünkben…rengeteg…
Pont ugyanúgy árad bennünk, illetve körülöttünk, mint a szeretet…
Már ha hagyjuk!!!
Az emberek a víznek is építenek gátakat…nemcsak a szeretetnek…
Feltolul, összetorlódik, tárolóba kerül…csak épp nem áramlik…
Ha nincs a kamránkban robbanóanyag, akkor máshogy kell felrobbantani ezeket a gátakat…
Merjünk csak ki bátran egy jó adaggal a megrekedt vízből…s máris áramlik…
Mily egyszerű a megoldás…Hozzávalók…a fűszerek…
A só az élet borsa…mondogatják az ókori felnőtt bölcsek…
Szerintem pedig a szeretet az élet „alapíze”…
Sajnos sokan még nem kóstolták az eredetit…csak ízfokozó jutott eddig a levesükbe…
Sebaj!!! Itt az idő! Amiatt indul ez a főzőtanfolyam, hogy megtanuljuk honnan is lehet beszerezni, illetve felismerni a vegytiszta alkotóelemeket.Hozzávalók…egyéb összetevők…
Répa, retek, mogyoró…
Kora gyermekkorunk óta próbálnak a szüleink tanítani a levesbetétek nevére, ízére. Talán e három lehet a legfontosabb, mert ha nem tanuljuk meg rendesen pörgetni a nyelvünket, akkor kilógunk a sorból. Micsoda ciki lesz ha felnövünk, és mindeközben nem tanulunk meg „választékosan szeretni”.
Dehogyis ciki!!! A világ szakácsai évezredek óta versengenek, hogy a legkülönlegesebb ízeket tudják produkálni a leveseikben. Akkor miért kell mindenkinek egyforma levest ennie?!? Reform, vagy konform konyha ez kérem?!?
Egyik sem!!! Csak merjük kidobni a néha nagyon sokba kerülő felesleges összetevőket.
Szóval szerintem bátran válogassunk mindenfelől…Az igazi szeretet hozzávalóiból nem főhet ki rossz!!!

